Chapter 3

Sziasztok!

Végre meghoztam a 3.fejezetet, remélem, tetszeni fog. Véleményeknek nagyon örülnék, szeretném tudni, nektek hogy tetszik a történet.

Eközben a Salvatore-házban Elena, a Salvatore fivérek és Alaric kupaktanácsot tartottak. Két ős létezéséről már tudtak, de fogalmuk sem volt róla, hogy még ketten vannak. A felbukkanásuk viszont teljesen felforgatta a kis csapat életét, mert nem tudták elhinni, hogy a Mikaelsonok érdek nélkül jöttek a bátyjaik után. Ki kellett találniuk valami tervet arra az esetre, ha az ősök újabb problémákat okoznának.

- Elena mesélt egy érdekes dolgot, amit ma hallott az iskolában. A kis öcsi valahonnan ismeri a lányodat, Ric – fordult Alarichoz Damon. – Már csak arra lennék kíváncsi, hogy honnan.

- Damon, fogalmam sincs, hogy honnan ismeri. Lehet, hogy New Yorkban találkoztak, elég nagy az a város, de biztos nem volt semmi jelentősége, hiszen Cassie meg sem említette nekem – hazudta Ric rezzenéstelen arccal. Nem akartra a lányát bajba sodorni, ezért inkább a kegyes hazugságot választotta. Abban viszont biztos volt, hogy alaposan el fog beszélgetni a lánnyal, ha az végre előkerül.

- Lehet, hogy Cassandra nem akarta, hogy tudj róla. Még senkinek nem mondtátok el, miért hoztad el őt New Yorkból, ezért simán hihetjük azt, hogy Kol Mikaelsonnak köze volt hozzá – szólt közbe Stefan. – Ha végre elárulnád az igazat, biztosak lehetnénk benne, hogy Cassnek nincs köze Kol meg a húga felbukkanásához.

- Majd Cassie elmeséli, ha akarja, ez már az ő dolga és nem az enyém. Biztosan semmi köze nincs az ősök felbukkanásához, csak egy átlagos 17 éves lányról beszélünk. Ugyan mivel tudná ő manipulálni ezeket a vámpírokat? – védte meg Casst Ric, de már egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Legszívesebben befejezte volna ezt a beszélgetést, de tudta, hogy ez túl feltűnő lett volna, ezért inkább féligazságokat osztott meg barátaival.

- Például úgy, ahogyan Klaust az ujja köré csavarta. Szerinted ez nem sikerülhet neki egy másik vámpírral is? – kérdezte Damon gúnyos vigyorral az arcán.

- Pontosan, és ahogy én láttam, nem távoli ismerősnek tűntek. Ahogy néztek egymásra, az minden volt, csak nem baráti – vetette közbe Elena. – Higgy nekem Ric, a saját két szememmel láttam őket.

A hasonmás rendkívül élvezte a helyzetet, de ezt igyekezett jól titkolni. Cassandrát már a kezdetektől fogva ki nem állhatta és eltökélt célja volt, hogy elüldözi innen a lányt. A terve első része már majdnem teljesen sikerült, hiszen Caroline-on kívül az összes barátját elvette tőle és már csak idő kérdése volt, hogy Car is ellene forduljon. Ha kiderül, hogy Cass és Kol között volt valami, neki nyert ügye van. Érezte, itt az ideje a terve második lépésének, aminek a lényege az volt, hogy Ricet is a lány ellen fordítsa. Tudta, ez nehezen fog menni, de ha be tudja bizonyítani a lány árulását, már Ric se fogja védeni ennyire.

- Elena, ne láss bele többet a kelleténél, nagyon szépen kérlek. Cassnek semmi köze nincs Kol felbukkanásához, erről biztosíthatlak – mondta Ric határozottan. Nagyon remélte, hogy igaza van és a lány betartotta az ígéretét, mely szerint nem fogja megkeresni Kolt. Eltökélte, ezt ki fogja deríteni és beszélni fog erről a lányával.

- Nagyon remélem, hogy nem hazudsz nekünk Ric, ez nagyon fontos dolog – mondta Damon szigorúan. – Bármi áron meg kell védenünk Elenát, ezt te is tudod.

- Damon, meg ne próbáld újra bántani a lányomat és ne fenyegess, különben soha többé nem fogok segíteni nektek. Te is tudod, hogy Elena fontos nekem, de Cass a lányom, ezt jegyezd meg – válaszolta Ric dühösen. – Ha te nem támadod meg aznap éjjel, akkor most nem lógna Klausszal, úgyhogy inkább hallgass.

- Amíg a drága kislányod nem árt Elenának, természetesen eszemben sincs bántani – felelte Damon gúnyos vigyorral az arcán. – Inkább tartsd távol az ősöktől és akkor nem lesz semmi baja.

Alaric már szóra nyitotta a száját, de Stefan gyorsan közbevágott.

- Ezt később is ráérünk megvitatni, most azonban ki kellene dolgoznunk a megfelelő tervet. Előttük kell járnunk, ha nyerni akarunk és meg szeretnénk óvni Elenát.

* * *

Cassie döbbenten nézett a két testvérre. Fogalma sem volt róla, hogy Kolnak van testvére, mindig azt mondta neki, hogy egyke és a rokonai már régen meghaltak. A lány lassan felállt és villogó szemekkel nézett Kolra.

- A szemembe hazudtál, te szemét! Mit nem mondtál még el nekem?! – kiabálta Cass dühösen, majd Kol legnagyobb meglepetésére teljes erőből behúzott neki egyet. Tisztában volt vele, hogy ezzel nem tud ártani a fiúnak, de legalább ki tudta fejezni, hogy mennyire dühös rá. Utálta, ha hazudtak neki és ezt Kol is nagyon jól tudta, mégsem mondta el az igazságot.

- Cassie, sajnálom, hidd el, de nem akartalak belekeverni a vámpíros ügyeimbe – védekezett a fiú és megfogta a lány vállát, hogy megnyugtassa, de az egy mozdulattal lerázta magáról a kezét.

- Szerintem a család nem vámpíros ügynek számít. Miért lett volna annyira nehéz elmondanod, hogy vannak testvéreid? – kérdezte a lány. Még mindig dühös volt a fiúra, hiszen ő őszinte volt vele. Nem gondolta, hogy az a szemébe hazudik, mikor ő megbízott benne és ez fájt neki.

- Csak meg akartalak védeni az apámtól. Ha nem tudsz rólam semmit, kisebb az esélye, hogy bánt téged. Nem akartam, hogy bajod essen, értsd meg – válaszolta Kol és megfogta a lány kezét. Sosem mesélte el a történetét a lánynak, mert félt, hogy Mikhael egyszer csak felbukkan és végez Cassie-vel, ha az túl sokat tud róluk. A lány csalódott arcát látva rájött, hogy hülyeséget csinált, de ezen már nem tudott változtatni.

- Hát igen, az apánk általában a legrosszabbkor bukkant fel. Mindig akkor talált ránk, amikor végre boldogok voltunk és jól éreztük magunkat – szólt közbe Klaus, miközben felkelt a földről. Meglepte Cass kirohanása, kíváncsi volt, honnan ismeri az öccsét. A húgától hallott róla, hogy Kolt dobta a barátnője, amit a fiú nehezen viselt, de nem gondolta volna, hogy Cass volt az a lány. – Amúgy ti honnan ismeritek egymást?

Cass sosem gondolta volna, hogy pont Klausnak fog mesélni Kolról, de úgy tűnt, most nincs más választása. Ő akarta elmondani neki, mi is volt pontosan köztük, mert túl jól ismerte Kolt és tudta, a fiú szívesen kiszínezi a történteket.

- New Yorkban találkoztunk egy éve és jóban is voltunk, amíg nem próbálta megölni az apámat. Most meg kiderült, hogy végig a szemembe hazudott, ezért kicsit dühös vagyok rá – válaszolta a lány és mosolyt erőltetett az arcára.

- Ugyan szépségem, azért helyesbítenék. Csak ebben hazudtam neked, de te sem vagy túl őszinte a drága bátyámhoz – mondta Kol vigyorogva. Sejtette, hogy a lány ezért még jobban meg fog rá haragudni, de nem tudta kihagyni a lehetőséget, hogy rúgjon egyet a bátyjába. – Jártunk, mit szépíted a dolgot?

- Igen, jártunk, amíg nem próbáltad kitörni az apám nyakát. Tudod, ezzel nem nagyon lehet bevágódni a lányoknál – szólt vissza Cass gúnyosan. Legszívesebben megfojtotta volna Kolt. – És ha nem viselkednél ennyire gyerekesen, talán a tini lányokon kívül másnál is lenne esélyed, de te inkább játszod a kisfiút, hát gratulálok.

- Persze, mondod ezt te, aki inkább hallgatott apucira, mint a saját szívére – vágott vissza sértődötten a fiú. Testvérei is mindig kisfiúnak csúfolták, nem bírta elviselni, ha valaki így merte nevezni. – Te sem vagy jobb nálam, apuci pici lányaként viselkedsz.

- Drága öcsém, ha tudnád, hogy Cass mennyire nem apuci pici lánya – szólt közbe Klaus gúnyos vigyorral az arcán. – Lehet, hogy New Yorkban még az volt, de itt már egyáltalán nem. Talán csak a megfelelő személy kellett hozzá, hogy előjöjjön az igazi Cassandra Saltzmann.

Kol erre a kijelentésre teljesen bedühödött, amire Klaus számított is, hiszen pont ezt akarta elérni. Tudta, hogy az öccse dühösen még idiótábban viselkedik, mint általában és ezt ki akarta használni.

- Pont te lennél a megfelelő személy? –kérdezte Kol dühösen. – Te, aki megölsz bárkit, aki nem úgy táncol, ahogy te fütyülsz? Te, aki a saját testvérei szívébe karót döf, hogy maga mellett tartsa őket? Benned nincsen emberség, érzéseid sincsenek, kétlem, hogy pont te lennél ez a személy.

Klaus nem gondolta volna Kolról, hogy pont ezeket fogja a fejéhez vágni. Elöntötte az agyát a vörös köd és mielőtt kontrollálhatta volna magát, Kolt egy mozdulattal a legközelebbi fához vágta.

- Te nekem ne merj felhánytorgatni semmit! Hányszor mentettem meg az életed Mikaeltől?! Vagy azt talán elfelejtetted?! – tajtékzott Klaus, miközben a pólójánál fogva felemelte az öccsét a földről. – Kettőnk közül te voltál az, aki megigézett lányokat, hogy veled legyenek, nekem erre sosem volt szükségem. Talán Casst is megigézted? Szerintem biztosan, különben sosem járt volna veled.

Cass ijedten nézte a két testvér vitáját. Még soha nem látta ilyennek Klaust és ez az arca megrémítette. Tudta, hogy szörnyű dolgokat tett a múltban, de sose gondolta róla, hogy képes lenne bántani a saját testvérét. Érezte, meg kell állítania Klaust, vagy az komolyan kárt fog tenni az öccsében. Mérges volt Kolra, de nem akarta, hogy baja essen, ezért óvatosan közelebb lépett hozzájuk és Klaus vállára tette a kezét.

- Klaus, engedd el, ezzel nem oldasz meg semmit. Egyszer sem igézett meg, amikor együtt voltunk, sőt tőle kaptam egy verbénás nyakláncot, ami megmentett, amikor Damon megpróbált megölni. Nem bánthatod, ő a testvéred – mondta a lány nyugodt hangon, de legbelül rettegett a férfi reakciójától.

Amint Klaus megérezte a vállán a lány kezét, a dühe is lecsillapodott, de még mindig nem engedte el Kolt. A lány bátorítóan megszorította a vállát, mire a férfi letette az öccsét és hátralépett.

- Ezt köszönd meg neki, drága öcsém, de még egy ilyen és újabb évtizedes bérletet kapsz a koporsódba – mondta az öccsének, majd a lányra nézett. – Sajnálom, hogy ezt látnod kellett, nem akartam.

- Én inkább most hazamegyek, ahogy látom, nektek van miről csevegnetek. Ha lehet, ne irtsátok ki Mystic Fallsot egy nap alatt – válaszolta a lány, majd elindul a város felé, de Kol megállította.

- Cassie… - kezdte a fiú, mire a lány belefojtotta a szót.

- Kol, ne most, pillanatnyilag egyikőtökre se vagyok kíváncsi. Ha nem túl nagy kérés, egy ideig mind a ketten hagyjatok békén. Van pár dolog, amit át kell gondolnom, kezdve a viselkedésetekkel – mondta Cass határozottan, majd kiment az erdőből.

A lány rájött, hogy ideje tiszta vizet önteni a pohárba, ezért úgy döntött, benéz Caroline-hoz. Csak remélni tudta, hogy barátnője otthon lesz és nem lesz vendége, mert nem volt kedve Elenáékkal találkozni. A szőke vámpír házához érve becsengetett, mire Caroline szinte azonnal kitárta az ajtót és betessékelte a lányt a nappaliba.

- Cass, szerintem van miről mesélned nekem. Mi volt az a kis párbeszéd az új sráccal a suliban? Egyáltalán honnan ismered? Ő Klaus öccse, ezért Elenáék már tervezgetni kezdtek valamit, csak engem nem avatnak még be. Jaj, mesélj már – hadarta a szőke lány izgatottan, majd lehúzta Casst maga mellé a kanapéra.

- Caroline, ez egy nagyon hosszú történet és szeretném, ha végighallgatnál. Utána lehordhatsz, aminek csak akarsz, de kérlek, ne szólj közbe. Könnyebb úgy elmesélnem, hogy nem vágsz állandóan a szavamba.

- Jó, ígérem, hallgatok, csak mondd már. Nagyon kíváncsi vagyok, ne csigázz tovább.

- Még New Yorkban éltem, amikor megismerkedtem a barátnőm szülinapi buliján egy sráccal. Az elején egyáltalán nem volt szimpatikus, de miután többször beszélgettünk, tényleg megkedveltem. Egyre több időt töltöttünk együtt és arra eszméltem, hogy fülig beleszerettem, aztán pár hét múlva járni kezdtünk. Minden szép és jó volt, csak az egyik randin bevallotta, hogy vámpír. Engem nem zavart a dolog, de tudtam, hogy az apám kiborulna, ha erre rájönne, ezért eltitkoltam előle mindent. Tényleg nagyon jól kijöttünk, boldog voltam, de valaki elmondta az apámnak, hogy egy vámpírral járok, aki erre megjelent New Yorkban és elcipelt onnan ide. Röviden ennyi lenne.

Caroline végig figyelmesen hallgatta barátnője szavait. Örült, hogy végre megtudta, miért is hozta Ric Mystic Fallsba a lányát, de a történetet hallva dühös lett. Nem gondolta volna a lányról, hogy képes lenne egy pszichopatával járni, erről meg kellett győződnie.

- És ez a bizonyos vámpír Kol Mikaelson volt, igaz? – kérdezte Car, mire Cass bólintott. – Na, te aztán jól megcsináltad, először kavarsz a kicsi Mikaelsonnal, utána meg az idősebbel. Komolyan, mit gondoltál?

A lány Caroline vádló szavaira lehajtotta a fejét. Tudta, ezzel a történettel el is veszítheti egyetlen barátját, de muszáj volt elmondania az igazat. Nem akarta, hogy Kol legyen az, akitől barátnője megtudja, mi történt köztük New Yorkban, de most elbizonytalanodott, hogy jó döntést hozott-e.

- Hazudott, nekem azt mondta, hogy nincsenek testvérei és a neve Kol McCord. Ha tudom, hogy Mikaelson, eszembe se jutott volna Klausszal barátkozni, hidd el nekem – nézett könyörögve Carre, de az elfordította a fejét.

- Igaza van Damonnek, te tényleg az ellenséggel cimborálsz, ráadásul ez duplán így van. Gondolom, te hívtad ide a szerelmedet, hogy újra együtt lehessetek, csak az nem jutott el az agyadig, hogy mekkora bajt csinálsz ezzel. Két vámpírral több van a városban, akik bántani akarják Elenát és ez a te hibád.

- Nem én hívtam ide, mert meg akarta ölni az apámat. Caroline, én sosem akartam rosszat Elenának, nem én tehetek róla, hogy Klaus vagy bárki bántani akarja, ne engem hibáztass ezért. Emlékezz csak vissza, mindenben segítettem nektek, nem árultalak el titeket – mondta Cass könnyes szemmel, de ez Caroline-t nem hatotta meg.

- Elenának igaza volt, te egy áruló vagy, akit nem nevezhetek a barátomnak. Nem mondom el nekik, amit nekem meséltél, mert Damon azonnal végezne veled és nem akarom, hogy meghalj, de menj innen és ne gyere vissza – nézett a lányra hidegen, majd az ajtóra mutatott.

Cass felállt, majd bólintott és kisétált az ajtón. Nagyon fájtak neki Caroline durva szavai, még az sem bántotta ennyire, amikor Elenáék kiközösítették. Már nem számíthatott senkire, teljesen egyedül maradt Elena miatt. Sosem gyűlölte a hasonmást, de most teljes szívéből utálta, amiért elvette tőle a barátait, ezért a lány megfogadta, soha többé nem fog segíteni a kis csapatnak megvédeni Elenát. Klaus a fél év alatt mindig mellette állt, Kollal nagyon jól kijött, amikor együtt voltak, Becca pedig kedvesen közeledett hozzá. Eltökélte, nem fog volt barátai előtt megalázkodni és a bocsánatukért esedezni a semmiért, hanem inkább megőrzi a jó kapcsolatát az ősi vámpírokkal. Egy gondolat futott át az agyán, miközben hazafelé tartott: „Ti nem akartátok, hogy Klausszal barátkozzak, ezért összevesztetek velem, de ezzel csak a Mikaelsonokhoz löktetek."