2013. december 29., vasárnap

Chapter 4

Sziasztok!

Szerencsére sikerült a hétvégén befejeznem a 4.fejezetet, remélem, tetszeni fog nektek. Az eddigi kritikákat és pipákat köszönöm, most is örülnék néhány véleménynek.

Mikor Cassie hazaért, Alaric már a nappaliban várta. A férfi nagyon aggódott a lányért, hiszen egész délután ki volt kapcsolva a telefonja és nem tudta elérni. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor látta a lányt belépni az ajtón.

- Cassie, hol voltál ennyi ideig? Halálra aggódtam magam miattad, a telefont meg nem vetted fel. Minden rendben? – kérdezte a férfi, látva a lány érzelemmentes arcát.

- Az erdőben voltam és természetesen minden rendben – válaszolta Cass és a szobája felé vette az irányt. Nem akart az apjával beszélgetni a mai napról, Kolról meg végképp nem, de Ric megállította.

- Ugye nem te hívtad ide Kolt? Megígérted és én bíztam benned, remélem, hogy nem tévedtem. Elenáéknak is hazudtam, amikor rákérdeztek, honnan ismered Kolt, te is tudod, hogy mennyire utálok bárkinek is hazudozni.

- Nem, apa, betartottam az ígéretem. Ezzel legalább megmentettelek attól a szerencsétlenségtől, hogy hazudnod kelljen Elenának – válaszolta Cass gúnyosan az apja felvetésére. Már nagyon unta, hogy Ric az utóbbi időben mindig Elenát hozta fel. – Mondtam neked Jenna halála után, hogy nyugodtan odaköltözhetsz hozzájuk, én jól elvagyok egyedül is. Még mindig megteheted, ha gondolod.

- Cass, egyáltalán nem erről van szó, csak aggódom érted. Az ősök veszélyesek és félek, hogy bántani fognak. Értsd meg, nem bízhatsz bennük, ők nem a barátaid.

- Tudod, nem ők aláztak meg, hanem azok, akikkel szerinted barátkoznom kellene. Azért tartanak árulónak, mert Klaus nem hagyta, hogy Damon megöljön, és most ezért nem vagyok bunkó vele. Caroline-t a barátomnak hittem, ő meg kidobott a házból, miután elmondtam neki az igazat Kollal kapcsolatban. Gondolkodj már ezen el egy kicsit, Klaus és Kol sosem bánt velem úgy, ahogy ők és nem érdekel, mit mondasz, elegem van belőled. Törődj inkább Elenával, úgyis csak ő számít neked! – vágta oda a lány a döbbent Ricnek, majd kiviharzott a lakásból.

Ric először vissza akarta tartani a dühös lányt, de végül nem tette. Úgy érezte, jobb lesz, ha Cass lehiggad és akkor majd nyugodtan meg tudják beszélni a dolgokat. Őt is megdöbbentette Caroline viselkedése, ennek ellenére szerette volna, ha a lány kibékül a barátaival és elkerüli a Mikaelsonokat, de erre a jelen helyzetben egyre kevesebb esélyt látott.

Cass nem akart beszélgetni az apjával, ezért inkább elment otthonról. Fogalma sem volt róla, hová mehetne, hiszen már Caroline sem volt már a barátja, ezért csak bolyongott az utcákon. Úgy döntött, beugrik a Grillbe egy italra, addig sem kell hazamennie. A Grillbe érve rögtön leült a pulthoz és kért Mattől egy colát. Amíg a fiú kitöltötte neki a kért italt, arra lett figyelmes, hogy valaki megállt mellette, mire felpillantott.

- Á, Elena, minek köszönhetem ezt a meglepetést? – kérdezte Cass gúnyosan, majd visszafordult Matt felé. Egyáltalán nem volt kedve Elenával társalogni, sejtette, hogy a hasonmás nem barátkozni akar vele.

- Ne is reménykedj benne, nem békülni jöttem – kezdte arrogánsan Elena. – Csak gondoltam, adok egy esélyt neked, hogy visszakapd a barátaidat, de ha nem vagy rá kíváncsi, el is mehetek.

Cass legszívesebben elküldte volna a hasonmást melegebb éghajlatra, de mégsem tette. Kíváncsi volt Elena ajánlatára, bár már előre sejtette, hogy nem fogja elfogadni. Inkább a lányra nézett és kedvesen rámosolygott.

- Ahogy téged ismerlek, ezért az esélyért tennem is kellene valamit.

- Hát igen, eljátszottad a bizalmunkat, ezt valahogy helyre kellene hoznod – mondta Elena gúnyos mosollyal az arcán, mire Cass szíve szerint felpofozta volna. – De van egy módja, amivel meg tudod ezt tenni.

- Aha, értem, és ez hogyan lenne lehetséges? – kérdezte Cass kíváncsian. Érdekelte, hogy mit tervelt ki Elena és úgy döntött, kiszedi ezt a lányból.

Elena szélesen elmosolyodott, majd leül a Cass mellett lévő székre. Miután Caroline elmesélte neki, hogy ő is összeveszett a lánnyal, tudta, itt az alkalom. Sejtette, hogy Cass magányosabb, mint valaha és vissza akarja kapni a barátait, ezért most itt a lehetőség, hogy Klausszal is összeugrassza.

- Csak annyit kell tenned, hogy nyitva tartod a szemed és mesélsz nekünk Klaus terveiről, ennyi az egész. Persze ennek köztünk kell maradnia, nem mondhatod el senkinek. Ha megteszed, amit kérek, elérem, hogy mindenki kibéküljön veled.

Cass hirtelen semmit nem tudott reagálni Elena szavaira. Tudta, hogy a hasonmás egy kétszínű lotyó, de nem hitte volna, hogy képes lenne idáig elmenni. Tisztában volt vele, Elenának esze ágában sincs segíteni neki, hiszen ő volt az, aki ellene hangolta a többieket. Érezte, most végleg betelt nála a pohár, ezért úgy döntött, itt az ideje, hogy elmondja a véleményét Elenának.

- Tudod Elena, ez nagyon szépen és egyszerűen hangzik, de nem veszem be, hogy pont te akarsz segíteni nekem.

- Ugyan már Cassie, ez csak egy kölcsönös segítség, semmi több. Mindkettőnknek csak haszna származik ebből, te visszakapod a barátaidat, az én életem pedig biztonságban lesz – próbálta meggyőzni a lányt Elena, de már kezdte sejteni, ebből nem sok jó dolog fog kisülni.

- Na, álljon meg a menet egy pillanatra. Engem nem zavar, hogy a két idióta Salvatorét úgy használod fel a saját érdekedben, ahogy akarod, de én nem fogok beállni a sorba. Nem fogok kémkedni neked, egyezz meg te Klausszal, ő biztos nyitott az ötleteidre – válaszolta Cass, miközben felkelt a székről. – És most kérlek meg először és utoljára, hogy hagyd ki az apámat az ügyeidből, mert ha valami baja esik, nagyon csúnyán meg fogod járni, világos?

Elena most jött rá teljesen, hogy nem sikerült Casst átvernie, ezért ő sem játszotta meg többé a lány előtt magát.

- Ric azt csinál, amit csak akar, mi semmire nem kényszerítjük. Te is tudod, hogy Damon a barátja és mindenben segítenek egymásnak. Amúgy a helyedben én nem fenyegetőznék, nehogy véletlen megismétlődjön az a kis baleset, ami az első napodon történt – mondta Elena gúnyosan mosolyogva, ami nagyon feldühítette Casst.

- Komolyan azt hiszed, hogy mindig azt fogják tenni, amit te parancsolsz nekik?! Egyszer ki fog nyílni a szemük és látni fogják, hogy egy ribanc vagy, aki csak saját magával törődik! Ezerszer rosszabb vagy Katherine-nél, nem vagy több egy alattomos kígyónál! – vágta dühösen Cass Elena arcába, mire a hasonmás meglepődött. Eddig még senki nem mondott neki ilyeneket és elképesztette, hogy pont Cass vág ilyen dolgokat a fejéhez.

- Szerintem pont te nem szólhatnál semmit, hiszen te az ellenséggel cimborálsz. Te barátkozol azokkal, akik csak rosszat akarnak az ittenieknek – vágott vissza Elena és az éppen belépő Damonre pillantott, aki elindult feléjük.

- Az lehet, hogy nem csak jó dolgokat akarnak, de nem ők használnak ki másokat. Te vagy az, aki bárkit képes pajzsként maga elé lökni, hogy ne essen semmi baja. Miattad halt meg John is, mert ha akkor Elijah-ra hallgatsz, még ma is élne. Miattad jött ide Klaus, tehát te vagy az oka annak, hogy itt van és nem én, csak neked kényelmesebb másokat felhasználod, ahelyett, hogy végre szembenéznél vele és próbálnál valami középutat találni. Te vagy az, aki csak játszol a Salvatore testvérekkel, mert nem vagy képes választani közülük, inkább mindkettejüket csak kihasználod.

Elena e szavak hallatán megbántottan és könnyes szemmel nézett Cassre, mert tudta, hogy Damon ezt látja, és úgysem fogja szó nélkül hagyni a dolgot. Igaza is lett, csak Damon sokkal hevesebben reagált Cass szavaira, mint azt bárki is hitte volna.

Damon hirtelen megragadta a lány nyakát és jó erősen megszorította. Ő maga is tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz neki, de már mielőtt a Grillbe ért, Kol rendesen felhúzta és most nem tudta kontrollálni magát.

- Ne merészelj így beszélni Elenával, te is tudod, hogy amiket mondtál neki, azok nem igazak. Klaus hibája minden, ami történt, te meg még képes vagy őt védeni? – kérdezte dühösen Casstől, miközben a lány sikertelenül próbálta lefejteni a férfi kezeit a nyakáról.

- Te inkább fogd be a szád, Damon Salvatore, majdnem megöltél az első napomon, ha nincs Klaus, már rég halott lennék. Te is rengeteg embert megöltél csak úgy, köztük a testvéred legjobb barátját, Lexit is – vágott vissza Cass, mire Damon egyre erősebben szorította a nyakát és már alig kapott levegőt, Elena pedig elégedetten szemlélte az eseményeket.

Cass egyre kétségbeesettebben próbálta lefeszíteni Damon kezét a nyakáról, de a férfi nem engedte, hanem még jobban szorította. A következő pillanatban azonban Damon keze levált a nyakáról, majd a férfi átrepült a helyiségen és a szemközti falnak vágódott.

- Ha ezt még egyszer megpróbálod, esküszöm, hogy kitépem a szíved és megetetem veled, világos voltam?! – dühöngött Kol, majd Cass és Damon közé állt, amikor az felkelt a földről. – Miért nem a saját súlycsoportodban próbálkozol, te gyáva féreg?

Damon és Elena meglepetten néztek a fiatal ősre. Azt tudták, hogy Klaus megvédené Casst, de nem gondolták volna, hogy Kol is így reagálna.

- Talán a bátyád megparancsolta, hogy vigyázz a kis barátnőjére vagy mi? – kérdezte Damon gúnyosan. – Nem is sejtettem, hogy így ugrasz, ha a bátyád kér valamit.

- Nem, Salvatore, a bátyám nem mondott nekem semmit, csak nem bírom, ha egy magad fajta az erejét fitogtatja – válaszolta Kol mosolyogva, miután már valamennyire lehiggadt. – Egyébként is, inkább a bátyámnak segítek, mintsem egy lány parancsait lessem pitizve.

Damon az utolsó mondhat hatására fenyegetően elindult Kol felé, de az csak nevetett, majd Casshez fordult:

- Gyere, inkább hazaviszlek, mielőtt feltörlöm Salvatoréval a padlót. Megígértem Klausnak, hogy nem irtom ki a fél várost, azt majd megteszi ő.

Cass bólintott, majd gyorsan kiment a Grillből, mielőtt Elena vagy bárki más mondhatott volna neki valamit. Kol még udvariasan elköszönt a bent lévőktől, majd Cass után ment és könnyen utolérte a lányt
.
- A kocsimat feltételezem, még megismered – mondta a lánynak, majd egy BMW-hez ment és kinyitotta neki az ajtót. – Parancsoljon, hölgyem.

- Köszönöm, uram – felelte Cass mosolyogva, majd az autóhoz ment és beült. Örült Kol felbukkanásának, mert félt, hogy Damon tényleg megfojtotta volna, de tudta, ez csak megnehezítette a helyzetét Mystic Fallsban. A többiek ki akarják majd deríteni, miért védte meg őt Kol, ami nagyon nem hiányzott neki.

Kol beült mellé, majd indított. Még mindig dühös volt Damonre, de megígérte Klausnak, hogy nem fogja lemészárolni a fél várost, különben mehet vissza a koporsójába pár évtizedre. Sejtette, hogy a történtek után a bátyja nem dugta volna vissza a koporsójába, ha kitépi Salvatore szívét, de inkább nem kockáztatott.

- Jól vagy? – kérdezte a lánytól, miközben elindult a Saltzmann-ház felé.

- Persze, még élek – válaszolta a lány. – Azért kösz, hogy leszedted a nyakamról a kezét, már nem nagyon kaptam levegőt.

- Ugyan, semmiség volt – mondta Kol vigyorogva. – Örülök, hogy segíthettem, de amúgy miért akart megfojtani az az idióta?

- Mert kiosztottam Elenát és ez nem tetszett neki. Nem nagyon bírja elviselni, ha bárki nem csak szépeket gondol a drága szerelméről – felelte Cass fintorogva. – Elegem van már az Elena-imádatból, már az apámat is megfertőzték ezzel, tőle is már csak azt lehet hallani, hogy Elena így, Elena úgy…

- Ha már nagyon unod a dolgokat, hozzánk bármikor átcuccolhatsz, pont van üres szobánk – vetette fel az ötletet Kol nevetve. – Csak egy szavadba kerül, még csomagolni is szívesen segítek.

- Köszi Kol, még az is lehet, hogy megfontolom az ajánlatod. Hálás vagyok érte, hogy megvédtél és hazahoztál – mondta a lány mosolyogva, mikor odaértek a házukhoz. – Jó éjt, majd holnap találkozunk – egy puszit nyomott a fiú arcára, majd kiszállt a kocsiból.

- Neked is szép álmokat, aludj jól – szólt ki Kol a kocsiból, majd miután a lány bement a házba, hazahajtott.

Cass a nappaliba érve fülelni kezdett és hallotta, hogy az apja tv-t néz a szobájában, ezért gyorsan bement a sajátjába. Valami azonban nem stimmelt neki, érezte, nincs egyedül, ezért a villany felé nyúlt, hogy felkapcsolja. Ám mielőtt megtehette volna, valaki hirtelen a falhoz szorította és befogta a száját.

- Ne sikíts, csak én vagyok, semmi baj – suttogta a lány fülébe Klaus, mire Cass rögtön megnyugodott. – Nem akartam, hogy apád tudja, itt vagyok, csak meg akartam nézni, hogy vagy, az egyik hibrid elmesélte, mi történt a Grillben.

Cass megfogta Klaus kezét és lehúzta a szájáról, hogy válaszolni tudjon. Amikor felpillantott, hogy a férfi szemébe nézzen, kissé meghökkent. Még soha nem voltak ilyen közel egymáshoz és ez zavarba hozta a lányt. Klaus is csak most eszmélt rá, hogy Cass alig pár centire van tőle és mélyen a lány szemébe nézett, majd még közelebb hajolt hozzá. Cass nem is tudott reagálni a férfi közeledésére, de amikor az ajkuk már majdnem összeért, hirtelen elfordította a fejét.

- Klaus… - motyogta halkan, mire a férfi észbe kapott és gyorsan hátralépett.

- Ne haragudj, nem akartam… - kezdett bele a magyarázkodásba, de a lány közbevágott.

- Semmi gond, ne is beszéljünk erről többet, ez csak véletlen volt. Semmi nem történt – mondta Cass, mire Klaus bólintott. – Na, akkor ezt túl is tárgyaltuk.

- Oké, amúgy hogy vagy? Mi történt pontosan a Grillben? – kérdezte Klaus. Kíváncsi volt, hogy Damon Salvatore miért akarta bántani a lányt, bár volt egy sejtése, hogy a dolognak köze volt Elenához.

Cass röviden elmesélte az Elenával való beszélgetését. Klaus egyszer sem szakította félbe, ám mégis elképesztette a hasonmás álszentsége és a Cass iránt való utálata.

- Ugye tudod, hogy ha lebuktál volna kémkedésért, mit tettem volna? – kérdezte a lánytól, aki bólintott. – Láthatod, hogy ők mennyire a barátaid, végre elhiszed nekem, amiket régebben mondtam?

Cassnek eszébe jutottak Klaus szavai: „Ők nem akarnak jót neked, ugyanúgy kihasználnának, ahogy Bonnie-t. A te életed sem ér nekik többet, mint Jennáé vagy Johné, bármikor feláldoznának, ha arról lenne szó. Ne is törődj velük, éld úgy az életed, ahogy te szeretnéd, ne foglalkozz a véleményükkel.”

- Igen, már látszik, hogy tényleg igazad volt. Nem érdemes velük foglalkozni, nagyon elegem van belőlük – válaszolta a lány, mire Klaus elmosolyodott.

- Akkor ne felejtsd el, amit veled tettek, jó? – mondta Klaus, majd a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét. Cass meglepetten nézett rá, de a férfi tekintete a nyakára vándorolt és a szeme haragosan megvillant. – Ezért Damon Salvatore nagyon meg fog fizetni. Sajnos az ő nyakát nem tudom ugyanúgy elintézni, ahogy ő a tiédet, de meg fogja kapni a magáét.

- Klaus, ne csinálj semmi, szépen kérlek. Nem lett semmi bajom, pár véraláfutással megúsztam, járhattam volna rosszabbul is. Hagyd őket békén, ne ingereld még jobban magad ellen a kis társaságot – nézett könyörögve Cass Klausra, mire a férfi szórakozottan mosolyogva végigsimított az arcán.

- Ne aggódj, édesem, nem fog meghalni, csak megfizet néhány tettéért és megtanulja, hol a helye – mondta a lánynak, majd egy puszit nyomott az arcára és eltűnt.

Cass idegesen nézett a hibrid után és csak egy gondolat foglalkoztatta: vajon mit fog tenni Klaus?

2013. december 27., péntek

Boldog Karácsonyt!

Sziasztok!

Tudom, elkéstem már vele, de az utóbbi időben minden összejött és egyáltalán nem volt időm leülni a gép elé, ezért most szeretnék minden kedves olvasónak kellemes ünnepeket kívánni.

A 4. fejezettel alaposan elkéstem, amiért elnézést kérek, de voltak olyan dolgaim, ami miatt semmi időm nem maradt az írásra. Ezt a lemaradást még a héten igyekszem pótolni.

2013. december 10., kedd

Életjel

Sziasztok!

Tudom, hogy elég régen hoztam utoljára új részt, de az utóbbi időben elég sok dolgom volt, így nem maradt időm az írásra. A 4. fejezetet próbálom legkésőbb a hét végéig hozni, és ha minden jól megy, az 5. fejezet a jövő hét elején fel fog kerülni. Köszönöm az eddigi pipákat, a kritikákat pedig továbbra is szívesen veszem :)

2013. november 27., szerda

Chapter 3

Sziasztok!

Végre meghoztam a 3.fejezetet, remélem, tetszeni fog. Véleményeknek nagyon örülnék, szeretném tudni, nektek hogy tetszik a történet.

Eközben a Salvatore-házban Elena, a Salvatore fivérek és Alaric kupaktanácsot tartottak. Két ős létezéséről már tudtak, de fogalmuk sem volt róla, hogy még ketten vannak. A felbukkanásuk viszont teljesen felforgatta a kis csapat életét, mert nem tudták elhinni, hogy a Mikaelsonok érdek nélkül jöttek a bátyjaik után. Ki kellett találniuk valami tervet arra az esetre, ha az ősök újabb problémákat okoznának.

- Elena mesélt egy érdekes dolgot, amit ma hallott az iskolában. A kis öcsi valahonnan ismeri a lányodat, Ric – fordult Alarichoz Damon. – Már csak arra lennék kíváncsi, hogy honnan.

- Damon, fogalmam sincs, hogy honnan ismeri. Lehet, hogy New Yorkban találkoztak, elég nagy az a város, de biztos nem volt semmi jelentősége, hiszen Cassie meg sem említette nekem – hazudta Ric rezzenéstelen arccal. Nem akartra a lányát bajba sodorni, ezért inkább a kegyes hazugságot választotta. Abban viszont biztos volt, hogy alaposan el fog beszélgetni a lánnyal, ha az végre előkerül.

- Lehet, hogy Cassandra nem akarta, hogy tudj róla. Még senkinek nem mondtátok el, miért hoztad el őt New Yorkból, ezért simán hihetjük azt, hogy Kol Mikaelsonnak köze volt hozzá – szólt közbe Stefan. – Ha végre elárulnád az igazat, biztosak lehetnénk benne, hogy Cassnek nincs köze Kol meg a húga felbukkanásához.

- Majd Cassie elmeséli, ha akarja, ez már az ő dolga és nem az enyém. Biztosan semmi köze nincs az ősök felbukkanásához, csak egy átlagos 17 éves lányról beszélünk. Ugyan mivel tudná ő manipulálni ezeket a vámpírokat? – védte meg Casst Ric, de már egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Legszívesebben befejezte volna ezt a beszélgetést, de tudta, hogy ez túl feltűnő lett volna, ezért inkább féligazságokat osztott meg barátaival.

- Például úgy, ahogyan Klaust az ujja köré csavarta. Szerinted ez nem sikerülhet neki egy másik vámpírral is? – kérdezte Damon gúnyos vigyorral az arcán.

- Pontosan, és ahogy én láttam, nem távoli ismerősnek tűntek. Ahogy néztek egymásra, az minden volt, csak nem baráti – vetette közbe Elena. – Higgy nekem Ric, a saját két szememmel láttam őket.

A hasonmás rendkívül élvezte a helyzetet, de ezt igyekezett jól titkolni. Cassandrát már a kezdetektől fogva ki nem állhatta és eltökélt célja volt, hogy elüldözi innen a lányt. A terve első része már majdnem teljesen sikerült, hiszen Caroline-on kívül az összes barátját elvette tőle és már csak idő kérdése volt, hogy Car is ellene forduljon. Ha kiderül, hogy Cass és Kol között volt valami, neki nyert ügye van. Érezte, itt az ideje a terve második lépésének, aminek a lényege az volt, hogy Ricet is a lány ellen fordítsa. Tudta, ez nehezen fog menni, de ha be tudja bizonyítani a lány árulását, már Ric se fogja védeni ennyire.

- Elena, ne láss bele többet a kelleténél, nagyon szépen kérlek. Cassnek semmi köze nincs Kol felbukkanásához, erről biztosíthatlak – mondta Ric határozottan. Nagyon remélte, hogy igaza van és a lány betartotta az ígéretét, mely szerint nem fogja megkeresni Kolt. Eltökélte, ezt ki fogja deríteni és beszélni fog erről a lányával.

- Nagyon remélem, hogy nem hazudsz nekünk Ric, ez nagyon fontos dolog – mondta Damon szigorúan. – Bármi áron meg kell védenünk Elenát, ezt te is tudod.

- Damon, meg ne próbáld újra bántani a lányomat és ne fenyegess, különben soha többé nem fogok segíteni nektek. Te is tudod, hogy Elena fontos nekem, de Cass a lányom, ezt jegyezd meg – válaszolta Ric dühösen. – Ha te nem támadod meg aznap éjjel, akkor most nem lógna Klausszal, úgyhogy inkább hallgass.

- Amíg a drága kislányod nem árt Elenának, természetesen eszemben sincs bántani – felelte Damon gúnyos vigyorral az arcán. – Inkább tartsd távol az ősöktől és akkor nem lesz semmi baja.

Alaric már szóra nyitotta a száját, de Stefan gyorsan közbevágott.

- Ezt később is ráérünk megvitatni, most azonban ki kellene dolgoznunk a megfelelő tervet. Előttük kell járnunk, ha nyerni akarunk és meg szeretnénk óvni Elenát.

* * *

Cassie döbbenten nézett a két testvérre. Fogalma sem volt róla, hogy Kolnak van testvére, mindig azt mondta neki, hogy egyke és a rokonai már régen meghaltak. A lány lassan felállt és villogó szemekkel nézett Kolra.

- A szemembe hazudtál, te szemét! Mit nem mondtál még el nekem?! – kiabálta Cass dühösen, majd Kol legnagyobb meglepetésére teljes erőből behúzott neki egyet. Tisztában volt vele, hogy ezzel nem tud ártani a fiúnak, de legalább ki tudta fejezni, hogy mennyire dühös rá. Utálta, ha hazudtak neki és ezt Kol is nagyon jól tudta, mégsem mondta el az igazságot.

- Cassie, sajnálom, hidd el, de nem akartalak belekeverni a vámpíros ügyeimbe – védekezett a fiú és megfogta a lány vállát, hogy megnyugtassa, de az egy mozdulattal lerázta magáról a kezét.

- Szerintem a család nem vámpíros ügynek számít. Miért lett volna annyira nehéz elmondanod, hogy vannak testvéreid? – kérdezte a lány. Még mindig dühös volt a fiúra, hiszen ő őszinte volt vele. Nem gondolta, hogy az a szemébe hazudik, mikor ő megbízott benne és ez fájt neki.

- Csak meg akartalak védeni az apámtól. Ha nem tudsz rólam semmit, kisebb az esélye, hogy bánt téged. Nem akartam, hogy bajod essen, értsd meg – válaszolta Kol és megfogta a lány kezét. Sosem mesélte el a történetét a lánynak, mert félt, hogy Mikhael egyszer csak felbukkan és végez Cassie-vel, ha az túl sokat tud róluk. A lány csalódott arcát látva rájött, hogy hülyeséget csinált, de ezen már nem tudott változtatni.

- Hát igen, az apánk általában a legrosszabbkor bukkant fel. Mindig akkor talált ránk, amikor végre boldogok voltunk és jól éreztük magunkat – szólt közbe Klaus, miközben felkelt a földről. Meglepte Cass kirohanása, kíváncsi volt, honnan ismeri az öccsét. A húgától hallott róla, hogy Kolt dobta a barátnője, amit a fiú nehezen viselt, de nem gondolta volna, hogy Cass volt az a lány. – Amúgy ti honnan ismeritek egymást?

Cass sosem gondolta volna, hogy pont Klausnak fog mesélni Kolról, de úgy tűnt, most nincs más választása. Ő akarta elmondani neki, mi is volt pontosan köztük, mert túl jól ismerte Kolt és tudta, a fiú szívesen kiszínezi a történteket.

- New Yorkban találkoztunk egy éve és jóban is voltunk, amíg nem próbálta megölni az apámat. Most meg kiderült, hogy végig a szemembe hazudott, ezért kicsit dühös vagyok rá – válaszolta a lány és mosolyt erőltetett az arcára.

- Ugyan szépségem, azért helyesbítenék. Csak ebben hazudtam neked, de te sem vagy túl őszinte a drága bátyámhoz – mondta Kol vigyorogva. Sejtette, hogy a lány ezért még jobban meg fog rá haragudni, de nem tudta kihagyni a lehetőséget, hogy rúgjon egyet a bátyjába. – Jártunk, mit szépíted a dolgot?

- Igen, jártunk, amíg nem próbáltad kitörni az apám nyakát. Tudod, ezzel nem nagyon lehet bevágódni a lányoknál – szólt vissza Cass gúnyosan. Legszívesebben megfojtotta volna Kolt. – És ha nem viselkednél ennyire gyerekesen, talán a tini lányokon kívül másnál is lenne esélyed, de te inkább játszod a kisfiút, hát gratulálok.

- Persze, mondod ezt te, aki inkább hallgatott apucira, mint a saját szívére – vágott vissza sértődötten a fiú. Testvérei is mindig kisfiúnak csúfolták, nem bírta elviselni, ha valaki így merte nevezni. – Te sem vagy jobb nálam, apuci pici lányaként viselkedsz.

- Drága öcsém, ha tudnád, hogy Cass mennyire nem apuci pici lánya – szólt közbe Klaus gúnyos vigyorral az arcán. – Lehet, hogy New Yorkban még az volt, de itt már egyáltalán nem. Talán csak a megfelelő személy kellett hozzá, hogy előjöjjön az igazi Cassandra Saltzmann.

Kol erre a kijelentésre teljesen bedühödött, amire Klaus számított is, hiszen pont ezt akarta elérni. Tudta, hogy az öccse dühösen még idiótábban viselkedik, mint általában és ezt ki akarta használni.

- Pont te lennél a megfelelő személy? –kérdezte Kol dühösen. – Te, aki megölsz bárkit, aki nem úgy táncol, ahogy te fütyülsz? Te, aki a saját testvérei szívébe karót döf, hogy maga mellett tartsa őket? Benned nincsen emberség, érzéseid sincsenek, kétlem, hogy pont te lennél ez a személy.

Klaus nem gondolta volna Kolról, hogy pont ezeket fogja a fejéhez vágni. Elöntötte az agyát a vörös köd és mielőtt kontrollálhatta volna magát, Kolt egy mozdulattal a legközelebbi fához vágta.

- Te nekem ne merj felhánytorgatni semmit! Hányszor mentettem meg az életed Mikaeltől?! Vagy azt talán elfelejtetted?! – tajtékzott Klaus, miközben a pólójánál fogva felemelte az öccsét a földről. – Kettőnk közül te voltál az, aki megigézett lányokat, hogy veled legyenek, nekem erre sosem volt szükségem. Talán Casst is megigézted? Szerintem biztosan, különben sosem járt volna veled.

Cass ijedten nézte a két testvér vitáját. Még soha nem látta ilyennek Klaust és ez az arca megrémítette. Tudta, hogy szörnyű dolgokat tett a múltban, de sose gondolta róla, hogy képes lenne bántani a saját testvérét. Érezte, meg kell állítania Klaust, vagy az komolyan kárt fog tenni az öccsében. Mérges volt Kolra, de nem akarta, hogy baja essen, ezért óvatosan közelebb lépett hozzájuk és Klaus vállára tette a kezét.

- Klaus, engedd el, ezzel nem oldasz meg semmit. Egyszer sem igézett meg, amikor együtt voltunk, sőt tőle kaptam egy verbénás nyakláncot, ami megmentett, amikor Damon megpróbált megölni. Nem bánthatod, ő a testvéred – mondta a lány nyugodt hangon, de legbelül rettegett a férfi reakciójától.

Amint Klaus megérezte a vállán a lány kezét, a dühe is lecsillapodott, de még mindig nem engedte el Kolt. A lány bátorítóan megszorította a vállát, mire a férfi letette az öccsét és hátralépett.

- Ezt köszönd meg neki, drága öcsém, de még egy ilyen és újabb évtizedes bérletet kapsz a koporsódba – mondta az öccsének, majd a lányra nézett. – Sajnálom, hogy ezt látnod kellett, nem akartam.

- Én inkább most hazamegyek, ahogy látom, nektek van miről csevegnetek. Ha lehet, ne irtsátok ki Mystic Fallsot egy nap alatt – válaszolta a lány, majd elindul a város felé, de Kol megállította.

- Cassie… - kezdte a fiú, mire a lány belefojtotta a szót.

- Kol, ne most, pillanatnyilag egyikőtökre se vagyok kíváncsi. Ha nem túl nagy kérés, egy ideig mind a ketten hagyjatok békén. Van pár dolog, amit át kell gondolnom, kezdve a viselkedésetekkel – mondta Cass határozottan, majd kiment az erdőből.

A lány rájött, hogy ideje tiszta vizet önteni a pohárba, ezért úgy döntött, benéz Caroline-hoz. Csak remélni tudta, hogy barátnője otthon lesz és nem lesz vendége, mert nem volt kedve Elenáékkal találkozni. A szőke vámpír házához érve becsengetett, mire Caroline szinte azonnal kitárta az ajtót és betessékelte a lányt a nappaliba.

- Cass, szerintem van miről mesélned nekem. Mi volt az a kis párbeszéd az új sráccal a suliban? Egyáltalán honnan ismered? Ő Klaus öccse, ezért Elenáék már tervezgetni kezdtek valamit, csak engem nem avatnak még be. Jaj, mesélj már – hadarta a szőke lány izgatottan, majd lehúzta Casst maga mellé a kanapéra.

- Caroline, ez egy nagyon hosszú történet és szeretném, ha végighallgatnál. Utána lehordhatsz, aminek csak akarsz, de kérlek, ne szólj közbe. Könnyebb úgy elmesélnem, hogy nem vágsz állandóan a szavamba.

- Jó, ígérem, hallgatok, csak mondd már. Nagyon kíváncsi vagyok, ne csigázz tovább.

- Még New Yorkban éltem, amikor megismerkedtem a barátnőm szülinapi buliján egy sráccal. Az elején egyáltalán nem volt szimpatikus, de miután többször beszélgettünk, tényleg megkedveltem. Egyre több időt töltöttünk együtt és arra eszméltem, hogy fülig beleszerettem, aztán pár hét múlva járni kezdtünk. Minden szép és jó volt, csak az egyik randin bevallotta, hogy vámpír. Engem nem zavart a dolog, de tudtam, hogy az apám kiborulna, ha erre rájönne, ezért eltitkoltam előle mindent. Tényleg nagyon jól kijöttünk, boldog voltam, de valaki elmondta az apámnak, hogy egy vámpírral járok, aki erre megjelent New Yorkban és elcipelt onnan ide. Röviden ennyi lenne.

Caroline végig figyelmesen hallgatta barátnője szavait. Örült, hogy végre megtudta, miért is hozta Ric Mystic Fallsba a lányát, de a történetet hallva dühös lett. Nem gondolta volna a lányról, hogy képes lenne egy pszichopatával járni, erről meg kellett győződnie.

- És ez a bizonyos vámpír Kol Mikaelson volt, igaz? – kérdezte Car, mire Cass bólintott. – Na, te aztán jól megcsináltad, először kavarsz a kicsi Mikaelsonnal, utána meg az idősebbel. Komolyan, mit gondoltál?

A lány Caroline vádló szavaira lehajtotta a fejét. Tudta, ezzel a történettel el is veszítheti egyetlen barátját, de muszáj volt elmondania az igazat. Nem akarta, hogy Kol legyen az, akitől barátnője megtudja, mi történt köztük New Yorkban, de most elbizonytalanodott, hogy jó döntést hozott-e.

- Hazudott, nekem azt mondta, hogy nincsenek testvérei és a neve Kol McCord. Ha tudom, hogy Mikaelson, eszembe se jutott volna Klausszal barátkozni, hidd el nekem – nézett könyörögve Carre, de az elfordította a fejét.

- Igaza van Damonnek, te tényleg az ellenséggel cimborálsz, ráadásul ez duplán így van. Gondolom, te hívtad ide a szerelmedet, hogy újra együtt lehessetek, csak az nem jutott el az agyadig, hogy mekkora bajt csinálsz ezzel. Két vámpírral több van a városban, akik bántani akarják Elenát és ez a te hibád.

- Nem én hívtam ide, mert meg akarta ölni az apámat. Caroline, én sosem akartam rosszat Elenának, nem én tehetek róla, hogy Klaus vagy bárki bántani akarja, ne engem hibáztass ezért. Emlékezz csak vissza, mindenben segítettem nektek, nem árultalak el titeket – mondta Cass könnyes szemmel, de ez Caroline-t nem hatotta meg.

- Elenának igaza volt, te egy áruló vagy, akit nem nevezhetek a barátomnak. Nem mondom el nekik, amit nekem meséltél, mert Damon azonnal végezne veled és nem akarom, hogy meghalj, de menj innen és ne gyere vissza – nézett a lányra hidegen, majd az ajtóra mutatott.

Cass felállt, majd bólintott és kisétált az ajtón. Nagyon fájtak neki Caroline durva szavai, még az sem bántotta ennyire, amikor Elenáék kiközösítették. Már nem számíthatott senkire, teljesen egyedül maradt Elena miatt. Sosem gyűlölte a hasonmást, de most teljes szívéből utálta, amiért elvette tőle a barátait, ezért a lány megfogadta, soha többé nem fog segíteni a kis csapatnak megvédeni Elenát. Klaus a fél év alatt mindig mellette állt, Kollal nagyon jól kijött, amikor együtt voltak, Becca pedig kedvesen közeledett hozzá. Eltökélte, nem fog volt barátai előtt megalázkodni és a bocsánatukért esedezni a semmiért, hanem inkább megőrzi a jó kapcsolatát az ősi vámpírokkal. Egy gondolat futott át az agyán, miközben hazafelé tartott: „Ti nem akartátok, hogy Klausszal barátkozzak, ezért összevesztetek velem, de ezzel csak a Mikaelsonokhoz löktetek."

2013. november 19., kedd

Chapter 2

Sziasztok!

Meg is hoztam a 2. fejezetet, remélem, tetszeni fog :)

- Ugyan drága, azért nem kell ennyire kiakadni – válaszolta Kol nevetve, mikor meglátta a lány arcán a döbbenetet. – Csak úgy gondoltuk Beccával, hogy meglátogatjuk a bátyánkat és maradunk egy ideig. Kíváncsiak vagyunk a városra, sok szépet hallottunk Mystic Fallsról.

- Igen, nagyon kíváncsiak vagyunk itt mindenre – szólt közbe egy ismeretlen szőke lány, aki biztosan Becca lehetett. – Amúgy Rebekah vagyok, Kol húga – mondta mosolyogva, miközben kezet nyújtott Cassnek.

A lány mosolyt erőltetett az arcára, majd kezet fogott Rebekah-val. Nem akart ellenséges lenni az új lánnyal már az első napon csak azért, mert Kol felbukkanása kiakasztotta, ezért próbált nagyon kedves lenni.

- Én meg Cass, örülök, hogy találkoztunk. Remélem, jól fogjátok érezni magatokat Mystic Fallsban, tényleg szuper hely – mondta a testvéreknek, de magában azt gondolta, hogy csak megutálják ezt a kis porfészket és gyorsan eltűnnek innen. Beccával nem volt baja, de nem akart Kollal újra találkozni.

Caroline és a többiek kérdő pillantását tudomásul sem véve leült a helyére és felöltötte a szokásos póker arcát. Az elmúlt fél évben sikerült tökéletesre fejleszteni az érzelemmentes, semmivel nem törődő arcát, hiszen senkinek nem akarta mutatni, hogy milyen érzelmek és gondolatok teszik tönkre a napjait Mystic Fallsban. Sosem érezte még magát ennyire egyedül és Kol felbukkanása csak rontott a helyzeten. Ha kiderül az igazság, ami biztosan meg is fog történni, mivel egy ilyen kisvárosban egyáltalán nincsenek titkok, akkor még jobban meg fognak rá haragudni, de pillanatnyilag ez sem tudta érdekelni, csak túl szerette volna élni a mai napot.

Az órákon a lány egyáltalán nem figyelt, csak a füzetébe firkált. Egyszerűen nem tudott koncentrálni, mert fogalma sem volt, hogy az apja találkozott-e már Kollal vagy a barátai megtudták-e tőle az igazat. Caroline többször is próbált vele beszélni, de Cass egyszerűen bezárkózott és nem volt hajlandó válaszolni az ősi vámpírt illető kérdésekre. Tudta, hogy előbb-utóbb muszáj lesz mindent elmesélnie a barátnőjének, de erre még közel sem volt kész, ezért az utolsó órája után szinte menekült az iskolából és az erdő felé vette az irányt.

Az erdő volt az egyetlen hely, ahol jól érezte magát. Kicsi korától kezdve vonzotta a természet, de New Yorkban nem nagyon tudott kirándulásokat szervezni. Az erdő miatt nem utálta annyira a várost, hiszen bármikor kijöhetett ide és az itt töltött fél év alatt már csukott szemmel is el tudott igazodni a rengetegben. Most a kedvenc tisztása felé vette az irányt, amit nagyon kevesen ismertek, így egyáltalán nem volt valószínű, hogy ott bárki is megtalálja.

A tisztásra érve leült a fűbe, majd elővette a telefonját és kikapcsolta. Nem akarta, hogy bárki is megzavarja, amikor magányra és időre volt szüksége. Visszaemlékezett az utolsó napra, amikor sietve elbúcsúzott Koltól.

* Az utolsó nap New Yorkban *

Cass sietve írt egy sms-t Kolnak, hogy muszáj találkozniuk fél óra múlva a szokott helyen, mert az apja már aznap este indulni akart. Nem szerette volna, ha bárki is megtudja, hogy elviszi innen a lányt, mert nem akarta megkockáztatni, hogy a vámpír megakadályozza a szándékát, ezért megtiltotta a lánynak, hogy bárkiről is elbúcsúzzon.

- Apa, nem mehetek el búcsú nélkül, a barátaim aggódni fognak értem és ennyit igazán megérdemelnek – mondta könnyes szemekkel Cass, aki nem tudta elhinni az apja döntését. Hiába próbálta rávenni a férfit, hogy maradhasson, ő hajthatatlan volt a lány barátja miatt.

- Cass, sajnálom, de nem köszönhetsz el tőlük. Nem tudhatják meg, hogy hová mész innen, értsd meg – válaszolta Ric és megfogta a lány kezét, hogy könnyebben meggyőzze. Nem szívesen szakította el a lányt az itteni életétől, de meg kellett tennie, ha biztonságban akarta tudni és neki csak egy dolog számított: a lány biztonsága
.
- Jó, nem mondom el nekik, hogy hová megyek, ígérem. Csak elköszönök tőlük és váltok még velük pár szót. Apu, kérlek – nézett rá boci szemekkel Cass, amiről tudta, hogy apja úgysem tud ellenállni neki.

Ric alaposan megfontolta a kérdést. Tudta a levelekből és a beszélgetésekből, hogy mennyire fontosak a lánynak a barátai, ezért bólintott.

- Rendben, fél órát kapsz, egy perccel sem többet és senkinek nem mondhatod el, hogy hová viszlek – mondta szigorúan. – Nem akarok kifogást hallani, örülj neki, hogy ennyi időt adok. Sietnünk kell, még sötétedés előtt el akarok indulni.

- Oké, akkor még befejezem a pakolást és utána beszélek velük – felelte Cass, majd bement a szobájába, gyorsan bedobálta a cuccait a bőröndbe és kiment a lakásból. Remélte, hogy Ric nem fogja követni, mert nem akarta, hogy lebukjon, és ne tudjon elköszönni Koltól.

A lány pontosan érkezett a parkba, Kol pedig már a szokott padjukon ült. Amikor meghallotta a lány lépteit, széles vigyorral az arcán felé fordult.

- Szia, szépségem, ennyire hiányoztam? Csak este találkoztunk volna, nem? – kérdezte, de amikor meglátta a lány szomorú arcát, lelohadt az arcáról a vigyor. – Cassie, mi a baj? Történt valami?

Cass leült a fiú mellé a padra. Fogalma sem volt, mit fog mondani neki, hogyan magyarázza el a történteket és bele sem mert gondolni, hogy fog mindenre Kol reagálni. Az idő viszont fogytán volt, ezért muszáj volt elmondania, hogy elmegy a városból és nem biztos, hogy valaha is visszatér.

- Igen Kol, jól gondolod, baj van – válaszolta a lány halkan és nem akarta folytatni, de tudta, hogy nem tud mást tenni, ha el akar tőle köszönni. – Az apám úgy döntött, hogy elvisz New Yorkból, ma este indulunk.

- Tessék? De miért visz el? – kérdezte a fiú értetlenül. Fel sem tudta hirtelen fogni a lány szavait, úgy hatottak rá, mint a villámcsapás. Fogalma sem volt, hogy az apja miért akarná elvinni innen Casst, hiszen a lány számtalanszor elmondta neki, hogy mennyire szeret itt és jól érzi magát.

- Mert tud rólunk – felelte Cass és a kezébe temetette az arcát. Legszívesebben hazudott volna valamit, de nem tudta megtenni. Nem akarta megbántani a fiút, ezért inkább az igazat mondta. Hazugsággal amúgy se ment volna semmire, Kol eddig mindig kiszagolta, ha füllentett és most nem akarta felbosszantani vele a fiút.

Kol szinte meg sem lepődött a válaszon. A lány eddig sem akarta, hogy megismerje az apját, azt állította, hogy nagyon nem örülne neki, ha kiderülne, együtt vannak, ezért tartották titokba a kapcsolatukat még a lány barátai előtt is. Ismerte Casst annyira, hogy a lány nem változtatta meg a véleményét és nem ő beszélt az apjának róluk. De akkor ki tehette és miért? Mi baja lehet Cass apjának vele? Csak ez járt Kol fejében, a kérdésekre választ is akart kapni.

- Cassie, miért utál engem ennyire? Hiszen semmit nem tud rólam, nem is ismer – mondta a lánynak, miközben elhúzta Cass kezeit az arcáról és felemelte a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni, mire a lány lesütötte a szemét.

- Gyűlöli a vámpírokat, ezért nem akartalak bemutatni neki, tudtam, hogy reagálna. Fogalmam sincs, hogy ki jött rá, mi van köztünk. Valakinek tudnia kellett róla, hogy vámpír vagy és hogy az apám utálja őket – válaszolta a lány őszintén.

- De senkinek nem mondtad el, nem? Pont te kérted, hogy hallgassuk el mások elöl és tartsuk titokban.

- Persze, hogy nem szóltam róla még a barátaimnak se, nemhogy az apámnak. Tudtam, hogy így reagálna, és ez lenne belőle.

- Figyelj, mi lenne, ha megmondanád neki, hogy maradni akarsz? – kérdezte a fiú és megfogta Cass kezét.

- Szerinted nem próbálkoztam már ezzel? Azt válaszolta, hogy mennem kell, ha akarok, ha nem, amíg ő felelős értem. Nem érdekli, hogy szeretlek és veled szeretnék lenni. Annyira gyűlöli a vámpírokat, hogy az sem hatná meg, ha állatvéren élnél és utálnál az lenni – felelte a lány és elhúzta a kezét. Lassan letelt a fél órája, indulnia kellett volna, ezért felkel a padról, mire Kol visszahúzta.

- Tudod mit? Lépjünk le együtt, elviszlek bárhová, ahová szeretnéd – mondta a fiú. Nem akarta elveszíteni a lányt, ezért mindent bevetett, hogy maradásra bírja. – Először mehetnénk Rómába, utána Párizsba, majd Londonba, beutazhatnánk az egész világot.

- Nem tehetem, te is tudod. Nekem már csak az apám van, és nem fogom elveszíteni őt ezért, bármennyire is jó lenne veled menni. Befejezem a középiskolát és utána visszajövök, ígérem – mondta a lány határozottan, bár legszívesebben igent mondott volna Kol ötletére, de jobban szerette az apját annál, hogy így elárulja. – Mennem kell, nem akarom, hogy keresni kezdjen – egy gyors puszit nyomott a fiú szájára, majd felkelt és elindult haza.

* Napjainkban *

Cass még mindig szörnyen érezte magát, ha eszébe jutott ez a jelenet. Tudta, hogy jól döntött, de mégis belesajdult a szíve, ha Kolra gondolt. Tényleg szerette a fiút, de nem választhatta őt az apjával szemben. Az elmúlt fél évben próbálta elfelejteni Kolt, ami már többé-kevésbé sikerült is neki, erre az felbukkant az iskolában és felszakította a régi sebeket. Fogalma sem volt, mit kellene tennie, csak annyit tudott, muszáj lesz beszélnie Kollal, azonban erre még nem állt készen, szüksége volt egy kis időre.

- Amikor Caroline a Grillben keresett, rögtön gondoltam, hogy itt leszel – szólalt meg mögötte egy ismerős hang brit akcentussal, mire a lány akaratlanul is elmosolyodott. Rögtön eszébe jutott, mennyit nevettek, amikor a férfi próbálta tanítani, hogyan is kell akcentussal beszélni, de nem sok sikerrel járt.

- És azt tudod, hogy miért keresett egyáltalán? – kérdezte a lány még mindig mosolyogva.

- Asszem beszélni akart veled az új diákokról. Biztosan van valami szaftos pletykája vagy valamit szervezni akar – felelte Klaus nevetve, miközben letelepedett a lány mellé a földre. – Valami baj van? Szomorúnak tűnsz.

- Semmi komoly, csak Car szervezi a szalagavatót és bele akar vonni engem is. Te is tudod, mennyire utálok az ilyenekben részt venni. Az meg biztos, hogy Elena meg Bonnie is segíteni fog, nekem meg nincs kedvem velük beszélgetni a tökéletes szalagavatóról, inkább elkerülném őket – mondta Cass és nem is hazudott. Tényleg nem nagyon volt kedve a szalagavatót szervezni, egyszerűen nem akarta megbántani Caroline-t.

- Még mindig nem állnak veled szóba az állítólagos barátaid? Azt hittem, már nem haragudnak rád annyira. Semmi rosszat nem tettél ellenük, nincs okuk rá.

- Egyedül Caroline a barátom, a többieket nem hívnám annak ezek után. Már az is bajuk volt, ha köszöntem neked, hiába magyaráztam el, hogy megmentetted az életem, egyszerűen egyik fülükön bement, a másikon pedig ki.

- Pedig inkább Damon Salvatorét kellene utálniuk, hiszen ő akart megölni téged. De persze akit Elena imád, arra vagy jót vagy semmit nem lehet mondani – mondta nevetve Klaus. Neki még kapóra is jött, hogy a lány barátai összekaptak vele, így legalább többet volt egyedül és így őt is közelebb engedte magához, ezért nem is nagyon bátorította Casst békülésre.

- Hé, azért te sem éppen szép dolgokat csináltál. Megölted Jennát és Elenát is – felelte Cass, mire eszébe jutott, hogy Ric pont ezeket mondta neki tegnap este. – Jézusom, mintha csak az apámat hallanám – nevette el magát.

- Azt kihagytad a listából, hogy apád testét használtam és így vertem át mindenkit – mondta Klaus nevetve, mire Cass csúnyán nézett rá. – Jól van, ez nem volt szép, elismerem.

- Tényleg nem volt az, de legalább bevallottad, azért ezt el kell ismerni – felelte a lány, majd Klaus arcát látva kitört belőle a nevetés. – Ezt le kellett volna fotózni, na, majd legközelebb.

Klaus nem reagált a lány szavaira, hanem hátrafordult, hogy megnézze, ki tart erre. Nagyon remélte, hogy nem Caroline az, mert akkor Cass biztosan visszamenne a városba és nem vele töltene pár órát. Maga sem tudta, miért szeretett ennyire a lány társaságában lenni, de vele önmaga lehetett, nem kellett megjátszania a jó vagy a rossz fiút és ez sokat számított neki.

A fák közül felbukkanó alak azonban nem Caroline volt, hanem az öccse.

- Hello bátyus, Becca mondta, hogy látott téged bemenni téged az erdőbe és gondoltam, szólok, hogy megérkeztünk és már be is költöztünk – mondta Kol vigyorral az arcán.

Cass először azt hitte, csak a képzelete játszik vele és nem Kol hangját hallja. Gyorsan a hang irányába fordult, de sajnos nem tévedett. Az érkező bizony Kol volt.

- Kedves öcsém, nagyon örülök, hogy be tudtatok költözni, de erre már rájöttem és nem kellett volna ezért utánam jönnöd – válaszolta Klaus gúnyosan vigyorogva. – Szerintem még nem ismeritek egymást, Cass, ő az öcsém Kol, Kol, ő pedig Cass.

Cass döbbenten nézett a két Mikaelsonra. Azt hitte, hogy rosszul hallotta Klaus szavait, amikor azt állította, hogy Kol az öccse, de Kol ezt a gondolatát megcáfolta.

- Már találkoztunk az iskolában, nem kell bemutatnod minket egymásnak – mondta Klausnak, majd a lányra nézett. – Nem is tudtam, hogy a bátyámmal ilyen jóban vagy.

A lány torkára forrt a szó, nem tudott mit válaszolni. Csak egyetlen gondolat futott át az agyán: nem, ők nem lehetnek testvérek…

2013. november 15., péntek

Chapter 1

- Nem, apu, nem vagyok hajlandó tovább hallgatni az idióta szentbeszédeidet, elegem van belőlük! Szerintem elég nagy vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mit is csinálok, nem gondolod?! - csattan fel dühösen Cass, amikor az apja megint rátért a kedvenc témájára. - Elrángattál New Yorkból egy ostobaság miatt, most meg itt is teljesen irányítani akarod az életemet!

- Cass, értsd már meg, csak meg akarlak védeni, Klaus veszélyes és bántani fog téged. Megölte Jennát, Elenát és még ki tudja hány embert. Ő csak egy gonosz hibrid, semmi több. Nem akarom, hogy bajod essen - Ric megfogta a lánya kezét, hogy megnyugtassa, de nem sok sikerrel járt.

- Csak emlékeztetlek, hogy Damon Salvatore próbált megölni az első napomon és nem ő. Ő volt az, aki megvédett, ezt ne felejtsd el - a lány elhúzta a kezét és felkelt. - Holnap hosszú napom lesz, inkább megyek aludni - mondta, majd elindult a szobája felé, de Ric határozottan megállította.

- Ígérd meg, hogy nem mész többé a közelébe és nem fogom még egyszer felhozni ezt a témát. Tölts több időt a barátaiddal, hiányolnak téged.

A lánynál a barátai megemlítése kiverte a biztosítékot. Ők nem akartak vele lógni, mivel árulónak kezdték tartani amiért szóba állt Klausszal. De ugyan mi mást tehetett volna? A férfi megmentette az életét, nem kezdhetett vele bunkózni, hiszen tartozott neki. Azonban az állítólagos barátai ezt nem tudták megérteni, ezért inkább látványosan elkerülték, egyedül Caroline volt vele ugyanolyan, mint régen.

- Apa, ha eddig nem tűnt volna fel neked, ők nem hajlandóak szóba állni velem. Caroline az egyetlen, akire számíthatok, vele szoktam lenni és a többiek nem érdekelnek. Mindegyiküknek csak Elena számít, ő a kis szent és sérthetetlen, de senki nem látja, hogy mindenkit csak kihasznál és egy hisztis liba - mondta a lány dühösen, mire Ric elkomorult.

- Cassandra, Elena egyáltalán nem ilyen. Ő egy kedves lány, aki bármire képes a barátaiért... - kezdte védeni a hasonmást Ric, de Cass egyből belé fojtotta a szót.

- Nem vagyok kíváncsi arra, hogyan magasztalod a drága Elenát, egyszerűen hánynom kell tőle! - kiabálta hangosan a lány, majd eltolta az apját az útból és bement a szobájába, majd magára zárta az ajtót, nehogy Ric utána menjen. Mára már nagyon elege volt az apjából, nem tudta elviselni az Elena-imádatát.

A lány szélesre tárta az ablakot, majd kiült a párkányra. Teljes szívéből utálta Mystic Fallst, vissza szeretett volna menni New Yorkba, de tudta, hogy ez lehetetlen. Az apja valakitől megtudta, hogy egy vámpírral járt, amin teljesen kiakadt és ebbe a kisvárosba hozta. Az elején minden jól indult, sikerült beilleszkednie az iskolában is és megtalálta a legjobb barátnőjét Caroline Forbes személyében. Egyetlen dolog árnyékolta be a lány első napjait, mégpedig Damon Salvatore támadása.

* Fél évvel ezelőtt *

- Cassie, szerintem hívd fel Ricet, hogy vigyen haza, már késő van - mondta Caroline a lánynak, miközben kikísérte az ajtóig. - Nem szeretném, ha már az első napodon bajod esne.

- Ugyan, Car, tizenöt perc alatt otthon vagyok, semmi bajom nem lesz - válaszolta Cass nevetve. - Feleslegesen aggódsz értem, minden rendben lesz.

- Rendben, akkor majd holnap találkozunk a suliban és légy óvatos - ölelte meg újdonsült barátnőjét Caroline, majd annak távozása után becsukta az ajtót.

Cass úgy döntött, a rövidebb úton megy haza, bár akkor sötét kis utcákon kell végigmennie, de minél előbb otthon akart lenni és el szerette volna újságolni az apjának, hogy az első napja mégsem volt akkora katasztrófa, mint előtte gondolta. Az első pillanattól kezdve megtalálta a közös hangot Caroline-nal, akitől nagyon sok segítséget kapott. Ő mutatta be Elenának, Bonnie-nak és Stefannak, akik nagyon kedvesek voltak hozzá és igyekezték felkarolni az új lányt.

A lány úgy elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette az előtte megjelenő alakot, hanem egyenesen nekiment, mire meglepetten pillantott fel az előtte álló férfira.

- Sajnálom, nem figyeltem, nem akartalak fellökni - mondta Cass egy halvány mosoly kíséretében, majd kikerülte az ismeretlent és gyorsan továbbment. Rossz érzése volt az idegennel kapcsolatban és minél messzebb akart kerülni tőle, de az elkapta a karját és visszarántotta.

- Kislány, azért ne siess ennyire - mondta az illető széles vigyorral az arcán, majd a következő pillanatban a falhoz szorította a lányt. - Ne mozdulj, és ne sikíts - nézett mélyen a barna szemekbe, de legnagyobb meglepetésére a lány felsikított, mire a férfi dühösen befogta a száját.

Cass kétségbeesetten próbált szabadulni a szorításból, de a vámpír nem hagyta, hanem még erősebben préselte a falhoz.

- Esélyed sincs a menekülésre, drágám - suttogta a férfi a fülébe, miközben elhúzta a haját a nyakáról. - Ha nem küzdesz, nem fog fájni és gyorsan vége lesz, ígérem.

Csakhogy Casst nem olyan fából faragták, aki simán feladja és hagyja magát megölni. A lány elhatározta, hogy a végsőkig küzdeni fog, bár ő maga is tudta, hogy esélye sincs egy vámpírral szemben. Most kezdte átkozni magát, amiért nem engedte meg az apjának, hogy megtanítsa, hogyan kell elbánni egy vérszívóval, hiszen akkor lehet, hogy le tudta volna győzni. Cass teljes erőből beleharapott a férfi kezébe, mire az meglepetten elengedte és egy hatalmas pofont kevert le a lánynak.

- Még egy ilyen, és lassú, fájdalmas halálod lesz - mondta a férfi, majd hagyta, hogy előjöjjön a vámpír arca és a lány nyakába mélyesztette a fogait, majd szívni kezdte a finom vért. Cass próbált küzdeni, de a férfi simán lefogta és továbbra is a vérét itta. A lány egy idő után már szédülni kezdett a vérveszteségtől, a nyaka rettenetesen fájt és már kezdte feladni, amikor a vámpírt valaki lerántotta róla és a szemközti ház falának vágta.

- Ha ezt még egyszer megpróbálod, esküszöm, hogy megöllek, most tűnj innen - mondta az ismeretlen megmentő a támadónak, aki rögtön vámpírsebességgel elfutott a helyszínről. A lány eközben a földre rogyott és erőtlenül szorította még mindig vérző nyakára a kezét, miközben az ájulással küzdött.

A férfi letérdelt a lány mellé, majd a csuklójába harapott és a lány szája elé tartotta, mire az kérdőn nézett rá.

- Ha túl akarod élni ezt az incidenst, igyál. A vérem meggyógyít és semmi bajod nem lesz tőle - mosolygott bátorítóan a lányra, aki bólintott, majd a szájához húzta a vérző kezet és annyi vért ivott meg, hogy a sebe begyógyuljon. Ezután már sokkal erősebbnek érezte magát és a megmentőjére nézett.

- Köszönöm, hogy megvédtél és nem hagytál meghalni - mondta Cass hálás mosollyal az arcán, mire a férfi is elmosolyodott és felsegítette a lányt a földről.

- Menj haza és ne engedj be senkit a lakásba, világos? - nézett Cassre szigorúan. - És máskor ne mászkálj egyedül az utcán ilyen későn, mert nem biztos, hogy megint megmentelek - mondta gúnyos vigyorral az arcán, majd elindult az erdő felé vezető úton.

- Várj, még a nevedet sem tudom - szólt utána a lány sietve. Legalább az ismeretlen nevét tudni szerette volna, hiszen megmentette az életét. A férfi a sarkon visszafordult, majd ránézett.

- Klaus - mondta egy vigyor kíséretében, majd eltűnt a sötét éjszakában.

* Napjainkban *

Cass teljesen elmerült a gondolataiban és csak a mobilja csörgése térítette magához. Felkapta a telefont és megnézte, ki az, aki éjnek évadján fel meri hívni. Természetesen Caroline volt, aki biztos megtudott valami szaftos pletykát és most meg akarta osztani barátnőjével. A lány gyorsan felvette a telefont, majd beleszólt:

- Car, hajnali egy óra van, mit akarsz ilyen későn? - kérdezte a lány ingerülten, mivel Car pont elmélkedés közben zavarta meg, amit ki nem állhatott.

- Jaj, Cass, ne harapd már le a fejem - mondta Caroline nevetve. - Hallottam, ahogy anyu az egyik tanárral beszélgetett és holnap két új diák jön a suliba, akik ráadásul testvérek és mindketten a mi osztályunkba fognak kerülni. Ez az jelenti, hogy át kell szervezni a szalagavatót is, kell két plusz szék meg bele kell írni a nevüket a meghívókba is, még jó, hogy nem az utolsó héten jelentették be az érkezésüket...

- Caroline, szerintem... - de még végig sem tudta mondani, mert Car közbevágott.

- Semmi Caroline, drága barátnőm, szükségem van a segítségedre, egy csomó dolgot el kell intéznem és egyedül nem tudom. Holnap érted megyek suli előtt, fél 8-ra ott vagyok. Kifogást nem fogadok el, most aludj jól, szép álmokat - mondta Caroline, majd letette a telefont.

Cass ledobta a telefont az ágyára, majd leugrott a párkányról. Már csak egy hajcsár Caroline hiányzott az életéből, aki szinte halálra tudja dolgoztatni az embert. Nagyon szerette barátnőjét, de irányításmániáját és precizitását nehezen tudta tolerálni. Ő maga sosem szeretett szervezésben részt venni, erre Caroline egy ilyen feladatot fog majd a nyakába sózni. Nem akarta megbántani a lányt, hiszen ő az egyetlen, akire mostanában számíthatott, ezért úgy döntött, megteszi azt, amit Car kér tőle, bármennyire is nehezére esik.

Egy gyors zuhany után Cass fáradtan eldőlt az ágyán és szinte azonnal elaludt. Olyan mélyen aludt, hogy nem ébredt fel az ébresztőóra hangjára, csak akkor riadt fel, amikor Caroline dühösen lehúzta róla a takarót.

- Cass, könyörgöm, ne most játssz Csipkerózsikát, fél 8 múlt - dühöngött a lány. - Ha így folytatjuk, a szalagavató bál nem lesz tökéletes, pedig annak kell lennie, na, kelj már fel.

- Car, nem ezen a pár percen fog múlni életed legjobb bulijának a minősége - válaszolta Cass, majd felkelt és gyorsan felvett egy farmert meg egy pólót. - És szerintem a szervezést nem rám kellene bíznod, én béna vagyok az ilyenekben. Elena vagy Bonnie biztosan szívesen segíteni fog neked.

- Komolyan képes vagy kimaradni ebből? Cassie, szükségem van a segítségedre, kérlek - nézett Cassre boci szemekkel, mire a lány szemet forgatva bólintott. Caroline elégedetten nyugtázta győzelmét, majd kituszkolta a lányt a házból, majd mindketten beültek Car kocsijába.

- Kíváncsi vagyok az új tanulókra, nagyon remélem, hogy aranyosak és nem utálják a vámpírokat - törte meg útközben a csendet Caroline. - Minden rendben? Nagyon hallgatag vagy ma reggel.

- Persze, csak megint összevesztem apuval az este. Megint azzal jött, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem a többiektől, pedig ők közösítettek ki a semmiért.

- Hé, tudom, hogy igazságtalanok voltak, de abban igaza van Ricnek, hogy Klaus veszélyes és nem kellene bíznod benne, sőt messziről el kellene kerülnöd.

- Caroline, megmentette az életem, nem lehetek vele bunkó. Egyébként is Elena tehet arról, amit Klaus Mystic Fallsban művelt. Ha hallgatott volna Elijahra, akkor John nem halt volna meg. Amúgy meg Damon se egy szent, téged ölebnek használt, engem majdnem megölt, mégis mindenki elfelejti az összes bűnét csak azért, mert drága Elena néha szerelmes belé.

- Jó, hagyjuk az Elena-témát, nagyon jól tudod róla a véleményem és nem akarok összeveszni veled. Csak azt kérem, gondold át, amiket Ric és a többiek mondtak neked - zárta le a témát Caroline, majd kiszállt a kocsiból. Cassie is követte a példáját, majd a két barátnő együtt ment be az osztályterembe.

Az osztályban a két új diák éppen a többiekkel ismerkedett, háttal a két belépő lánynak. Elena rögtön kiszúrta őket és odalépett hozzájuk.

- Szia Car, gyere, bemutatlak az újaknak - mondta Carnek, mire a lány figyelmeztetően nézett rá. Elena rögtön megértette a célzást és kényszeredett mosollyal fordult Casshez. - Cassandra, természetesen te is jöhetsz, érdemes megismerni őket.

Amint Elena kiejtette a Cassandra szót, az új fiú a három lány felé fordult, mire Cass elsápadt és döbbenten nézett a srácra. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a fiú pont Mystic Fallsban kezd új életet és pont most bukkan fel, amikor már egész jól kiverte a fejéből.

- Hello Cassie, rég láttalak, nem is tudtam, hogy az apád pont ebbe a kisvárosba hozott New Yorkból - mondta a fiú meglepett vigyorral az arcán.

- Kol, te meg hogy kerülsz ide?! - kérdezte a lány szinte visítva, mire mindenki döbbenten fordult feléjük.