2013. december 29., vasárnap

Chapter 4

Sziasztok!

Szerencsére sikerült a hétvégén befejeznem a 4.fejezetet, remélem, tetszeni fog nektek. Az eddigi kritikákat és pipákat köszönöm, most is örülnék néhány véleménynek.

Mikor Cassie hazaért, Alaric már a nappaliban várta. A férfi nagyon aggódott a lányért, hiszen egész délután ki volt kapcsolva a telefonja és nem tudta elérni. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor látta a lányt belépni az ajtón.

- Cassie, hol voltál ennyi ideig? Halálra aggódtam magam miattad, a telefont meg nem vetted fel. Minden rendben? – kérdezte a férfi, látva a lány érzelemmentes arcát.

- Az erdőben voltam és természetesen minden rendben – válaszolta Cass és a szobája felé vette az irányt. Nem akart az apjával beszélgetni a mai napról, Kolról meg végképp nem, de Ric megállította.

- Ugye nem te hívtad ide Kolt? Megígérted és én bíztam benned, remélem, hogy nem tévedtem. Elenáéknak is hazudtam, amikor rákérdeztek, honnan ismered Kolt, te is tudod, hogy mennyire utálok bárkinek is hazudozni.

- Nem, apa, betartottam az ígéretem. Ezzel legalább megmentettelek attól a szerencsétlenségtől, hogy hazudnod kelljen Elenának – válaszolta Cass gúnyosan az apja felvetésére. Már nagyon unta, hogy Ric az utóbbi időben mindig Elenát hozta fel. – Mondtam neked Jenna halála után, hogy nyugodtan odaköltözhetsz hozzájuk, én jól elvagyok egyedül is. Még mindig megteheted, ha gondolod.

- Cass, egyáltalán nem erről van szó, csak aggódom érted. Az ősök veszélyesek és félek, hogy bántani fognak. Értsd meg, nem bízhatsz bennük, ők nem a barátaid.

- Tudod, nem ők aláztak meg, hanem azok, akikkel szerinted barátkoznom kellene. Azért tartanak árulónak, mert Klaus nem hagyta, hogy Damon megöljön, és most ezért nem vagyok bunkó vele. Caroline-t a barátomnak hittem, ő meg kidobott a házból, miután elmondtam neki az igazat Kollal kapcsolatban. Gondolkodj már ezen el egy kicsit, Klaus és Kol sosem bánt velem úgy, ahogy ők és nem érdekel, mit mondasz, elegem van belőled. Törődj inkább Elenával, úgyis csak ő számít neked! – vágta oda a lány a döbbent Ricnek, majd kiviharzott a lakásból.

Ric először vissza akarta tartani a dühös lányt, de végül nem tette. Úgy érezte, jobb lesz, ha Cass lehiggad és akkor majd nyugodtan meg tudják beszélni a dolgokat. Őt is megdöbbentette Caroline viselkedése, ennek ellenére szerette volna, ha a lány kibékül a barátaival és elkerüli a Mikaelsonokat, de erre a jelen helyzetben egyre kevesebb esélyt látott.

Cass nem akart beszélgetni az apjával, ezért inkább elment otthonról. Fogalma sem volt róla, hová mehetne, hiszen már Caroline sem volt már a barátja, ezért csak bolyongott az utcákon. Úgy döntött, beugrik a Grillbe egy italra, addig sem kell hazamennie. A Grillbe érve rögtön leült a pulthoz és kért Mattől egy colát. Amíg a fiú kitöltötte neki a kért italt, arra lett figyelmes, hogy valaki megállt mellette, mire felpillantott.

- Á, Elena, minek köszönhetem ezt a meglepetést? – kérdezte Cass gúnyosan, majd visszafordult Matt felé. Egyáltalán nem volt kedve Elenával társalogni, sejtette, hogy a hasonmás nem barátkozni akar vele.

- Ne is reménykedj benne, nem békülni jöttem – kezdte arrogánsan Elena. – Csak gondoltam, adok egy esélyt neked, hogy visszakapd a barátaidat, de ha nem vagy rá kíváncsi, el is mehetek.

Cass legszívesebben elküldte volna a hasonmást melegebb éghajlatra, de mégsem tette. Kíváncsi volt Elena ajánlatára, bár már előre sejtette, hogy nem fogja elfogadni. Inkább a lányra nézett és kedvesen rámosolygott.

- Ahogy téged ismerlek, ezért az esélyért tennem is kellene valamit.

- Hát igen, eljátszottad a bizalmunkat, ezt valahogy helyre kellene hoznod – mondta Elena gúnyos mosollyal az arcán, mire Cass szíve szerint felpofozta volna. – De van egy módja, amivel meg tudod ezt tenni.

- Aha, értem, és ez hogyan lenne lehetséges? – kérdezte Cass kíváncsian. Érdekelte, hogy mit tervelt ki Elena és úgy döntött, kiszedi ezt a lányból.

Elena szélesen elmosolyodott, majd leül a Cass mellett lévő székre. Miután Caroline elmesélte neki, hogy ő is összeveszett a lánnyal, tudta, itt az alkalom. Sejtette, hogy Cass magányosabb, mint valaha és vissza akarja kapni a barátait, ezért most itt a lehetőség, hogy Klausszal is összeugrassza.

- Csak annyit kell tenned, hogy nyitva tartod a szemed és mesélsz nekünk Klaus terveiről, ennyi az egész. Persze ennek köztünk kell maradnia, nem mondhatod el senkinek. Ha megteszed, amit kérek, elérem, hogy mindenki kibéküljön veled.

Cass hirtelen semmit nem tudott reagálni Elena szavaira. Tudta, hogy a hasonmás egy kétszínű lotyó, de nem hitte volna, hogy képes lenne idáig elmenni. Tisztában volt vele, Elenának esze ágában sincs segíteni neki, hiszen ő volt az, aki ellene hangolta a többieket. Érezte, most végleg betelt nála a pohár, ezért úgy döntött, itt az ideje, hogy elmondja a véleményét Elenának.

- Tudod Elena, ez nagyon szépen és egyszerűen hangzik, de nem veszem be, hogy pont te akarsz segíteni nekem.

- Ugyan már Cassie, ez csak egy kölcsönös segítség, semmi több. Mindkettőnknek csak haszna származik ebből, te visszakapod a barátaidat, az én életem pedig biztonságban lesz – próbálta meggyőzni a lányt Elena, de már kezdte sejteni, ebből nem sok jó dolog fog kisülni.

- Na, álljon meg a menet egy pillanatra. Engem nem zavar, hogy a két idióta Salvatorét úgy használod fel a saját érdekedben, ahogy akarod, de én nem fogok beállni a sorba. Nem fogok kémkedni neked, egyezz meg te Klausszal, ő biztos nyitott az ötleteidre – válaszolta Cass, miközben felkelt a székről. – És most kérlek meg először és utoljára, hogy hagyd ki az apámat az ügyeidből, mert ha valami baja esik, nagyon csúnyán meg fogod járni, világos?

Elena most jött rá teljesen, hogy nem sikerült Casst átvernie, ezért ő sem játszotta meg többé a lány előtt magát.

- Ric azt csinál, amit csak akar, mi semmire nem kényszerítjük. Te is tudod, hogy Damon a barátja és mindenben segítenek egymásnak. Amúgy a helyedben én nem fenyegetőznék, nehogy véletlen megismétlődjön az a kis baleset, ami az első napodon történt – mondta Elena gúnyosan mosolyogva, ami nagyon feldühítette Casst.

- Komolyan azt hiszed, hogy mindig azt fogják tenni, amit te parancsolsz nekik?! Egyszer ki fog nyílni a szemük és látni fogják, hogy egy ribanc vagy, aki csak saját magával törődik! Ezerszer rosszabb vagy Katherine-nél, nem vagy több egy alattomos kígyónál! – vágta dühösen Cass Elena arcába, mire a hasonmás meglepődött. Eddig még senki nem mondott neki ilyeneket és elképesztette, hogy pont Cass vág ilyen dolgokat a fejéhez.

- Szerintem pont te nem szólhatnál semmit, hiszen te az ellenséggel cimborálsz. Te barátkozol azokkal, akik csak rosszat akarnak az ittenieknek – vágott vissza Elena és az éppen belépő Damonre pillantott, aki elindult feléjük.

- Az lehet, hogy nem csak jó dolgokat akarnak, de nem ők használnak ki másokat. Te vagy az, aki bárkit képes pajzsként maga elé lökni, hogy ne essen semmi baja. Miattad halt meg John is, mert ha akkor Elijah-ra hallgatsz, még ma is élne. Miattad jött ide Klaus, tehát te vagy az oka annak, hogy itt van és nem én, csak neked kényelmesebb másokat felhasználod, ahelyett, hogy végre szembenéznél vele és próbálnál valami középutat találni. Te vagy az, aki csak játszol a Salvatore testvérekkel, mert nem vagy képes választani közülük, inkább mindkettejüket csak kihasználod.

Elena e szavak hallatán megbántottan és könnyes szemmel nézett Cassre, mert tudta, hogy Damon ezt látja, és úgysem fogja szó nélkül hagyni a dolgot. Igaza is lett, csak Damon sokkal hevesebben reagált Cass szavaira, mint azt bárki is hitte volna.

Damon hirtelen megragadta a lány nyakát és jó erősen megszorította. Ő maga is tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz neki, de már mielőtt a Grillbe ért, Kol rendesen felhúzta és most nem tudta kontrollálni magát.

- Ne merészelj így beszélni Elenával, te is tudod, hogy amiket mondtál neki, azok nem igazak. Klaus hibája minden, ami történt, te meg még képes vagy őt védeni? – kérdezte dühösen Casstől, miközben a lány sikertelenül próbálta lefejteni a férfi kezeit a nyakáról.

- Te inkább fogd be a szád, Damon Salvatore, majdnem megöltél az első napomon, ha nincs Klaus, már rég halott lennék. Te is rengeteg embert megöltél csak úgy, köztük a testvéred legjobb barátját, Lexit is – vágott vissza Cass, mire Damon egyre erősebben szorította a nyakát és már alig kapott levegőt, Elena pedig elégedetten szemlélte az eseményeket.

Cass egyre kétségbeesettebben próbálta lefeszíteni Damon kezét a nyakáról, de a férfi nem engedte, hanem még jobban szorította. A következő pillanatban azonban Damon keze levált a nyakáról, majd a férfi átrepült a helyiségen és a szemközti falnak vágódott.

- Ha ezt még egyszer megpróbálod, esküszöm, hogy kitépem a szíved és megetetem veled, világos voltam?! – dühöngött Kol, majd Cass és Damon közé állt, amikor az felkelt a földről. – Miért nem a saját súlycsoportodban próbálkozol, te gyáva féreg?

Damon és Elena meglepetten néztek a fiatal ősre. Azt tudták, hogy Klaus megvédené Casst, de nem gondolták volna, hogy Kol is így reagálna.

- Talán a bátyád megparancsolta, hogy vigyázz a kis barátnőjére vagy mi? – kérdezte Damon gúnyosan. – Nem is sejtettem, hogy így ugrasz, ha a bátyád kér valamit.

- Nem, Salvatore, a bátyám nem mondott nekem semmit, csak nem bírom, ha egy magad fajta az erejét fitogtatja – válaszolta Kol mosolyogva, miután már valamennyire lehiggadt. – Egyébként is, inkább a bátyámnak segítek, mintsem egy lány parancsait lessem pitizve.

Damon az utolsó mondhat hatására fenyegetően elindult Kol felé, de az csak nevetett, majd Casshez fordult:

- Gyere, inkább hazaviszlek, mielőtt feltörlöm Salvatoréval a padlót. Megígértem Klausnak, hogy nem irtom ki a fél várost, azt majd megteszi ő.

Cass bólintott, majd gyorsan kiment a Grillből, mielőtt Elena vagy bárki más mondhatott volna neki valamit. Kol még udvariasan elköszönt a bent lévőktől, majd Cass után ment és könnyen utolérte a lányt
.
- A kocsimat feltételezem, még megismered – mondta a lánynak, majd egy BMW-hez ment és kinyitotta neki az ajtót. – Parancsoljon, hölgyem.

- Köszönöm, uram – felelte Cass mosolyogva, majd az autóhoz ment és beült. Örült Kol felbukkanásának, mert félt, hogy Damon tényleg megfojtotta volna, de tudta, ez csak megnehezítette a helyzetét Mystic Fallsban. A többiek ki akarják majd deríteni, miért védte meg őt Kol, ami nagyon nem hiányzott neki.

Kol beült mellé, majd indított. Még mindig dühös volt Damonre, de megígérte Klausnak, hogy nem fogja lemészárolni a fél várost, különben mehet vissza a koporsójába pár évtizedre. Sejtette, hogy a történtek után a bátyja nem dugta volna vissza a koporsójába, ha kitépi Salvatore szívét, de inkább nem kockáztatott.

- Jól vagy? – kérdezte a lánytól, miközben elindult a Saltzmann-ház felé.

- Persze, még élek – válaszolta a lány. – Azért kösz, hogy leszedted a nyakamról a kezét, már nem nagyon kaptam levegőt.

- Ugyan, semmiség volt – mondta Kol vigyorogva. – Örülök, hogy segíthettem, de amúgy miért akart megfojtani az az idióta?

- Mert kiosztottam Elenát és ez nem tetszett neki. Nem nagyon bírja elviselni, ha bárki nem csak szépeket gondol a drága szerelméről – felelte Cass fintorogva. – Elegem van már az Elena-imádatból, már az apámat is megfertőzték ezzel, tőle is már csak azt lehet hallani, hogy Elena így, Elena úgy…

- Ha már nagyon unod a dolgokat, hozzánk bármikor átcuccolhatsz, pont van üres szobánk – vetette fel az ötletet Kol nevetve. – Csak egy szavadba kerül, még csomagolni is szívesen segítek.

- Köszi Kol, még az is lehet, hogy megfontolom az ajánlatod. Hálás vagyok érte, hogy megvédtél és hazahoztál – mondta a lány mosolyogva, mikor odaértek a házukhoz. – Jó éjt, majd holnap találkozunk – egy puszit nyomott a fiú arcára, majd kiszállt a kocsiból.

- Neked is szép álmokat, aludj jól – szólt ki Kol a kocsiból, majd miután a lány bement a házba, hazahajtott.

Cass a nappaliba érve fülelni kezdett és hallotta, hogy az apja tv-t néz a szobájában, ezért gyorsan bement a sajátjába. Valami azonban nem stimmelt neki, érezte, nincs egyedül, ezért a villany felé nyúlt, hogy felkapcsolja. Ám mielőtt megtehette volna, valaki hirtelen a falhoz szorította és befogta a száját.

- Ne sikíts, csak én vagyok, semmi baj – suttogta a lány fülébe Klaus, mire Cass rögtön megnyugodott. – Nem akartam, hogy apád tudja, itt vagyok, csak meg akartam nézni, hogy vagy, az egyik hibrid elmesélte, mi történt a Grillben.

Cass megfogta Klaus kezét és lehúzta a szájáról, hogy válaszolni tudjon. Amikor felpillantott, hogy a férfi szemébe nézzen, kissé meghökkent. Még soha nem voltak ilyen közel egymáshoz és ez zavarba hozta a lányt. Klaus is csak most eszmélt rá, hogy Cass alig pár centire van tőle és mélyen a lány szemébe nézett, majd még közelebb hajolt hozzá. Cass nem is tudott reagálni a férfi közeledésére, de amikor az ajkuk már majdnem összeért, hirtelen elfordította a fejét.

- Klaus… - motyogta halkan, mire a férfi észbe kapott és gyorsan hátralépett.

- Ne haragudj, nem akartam… - kezdett bele a magyarázkodásba, de a lány közbevágott.

- Semmi gond, ne is beszéljünk erről többet, ez csak véletlen volt. Semmi nem történt – mondta Cass, mire Klaus bólintott. – Na, akkor ezt túl is tárgyaltuk.

- Oké, amúgy hogy vagy? Mi történt pontosan a Grillben? – kérdezte Klaus. Kíváncsi volt, hogy Damon Salvatore miért akarta bántani a lányt, bár volt egy sejtése, hogy a dolognak köze volt Elenához.

Cass röviden elmesélte az Elenával való beszélgetését. Klaus egyszer sem szakította félbe, ám mégis elképesztette a hasonmás álszentsége és a Cass iránt való utálata.

- Ugye tudod, hogy ha lebuktál volna kémkedésért, mit tettem volna? – kérdezte a lánytól, aki bólintott. – Láthatod, hogy ők mennyire a barátaid, végre elhiszed nekem, amiket régebben mondtam?

Cassnek eszébe jutottak Klaus szavai: „Ők nem akarnak jót neked, ugyanúgy kihasználnának, ahogy Bonnie-t. A te életed sem ér nekik többet, mint Jennáé vagy Johné, bármikor feláldoznának, ha arról lenne szó. Ne is törődj velük, éld úgy az életed, ahogy te szeretnéd, ne foglalkozz a véleményükkel.”

- Igen, már látszik, hogy tényleg igazad volt. Nem érdemes velük foglalkozni, nagyon elegem van belőlük – válaszolta a lány, mire Klaus elmosolyodott.

- Akkor ne felejtsd el, amit veled tettek, jó? – mondta Klaus, majd a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét. Cass meglepetten nézett rá, de a férfi tekintete a nyakára vándorolt és a szeme haragosan megvillant. – Ezért Damon Salvatore nagyon meg fog fizetni. Sajnos az ő nyakát nem tudom ugyanúgy elintézni, ahogy ő a tiédet, de meg fogja kapni a magáét.

- Klaus, ne csinálj semmi, szépen kérlek. Nem lett semmi bajom, pár véraláfutással megúsztam, járhattam volna rosszabbul is. Hagyd őket békén, ne ingereld még jobban magad ellen a kis társaságot – nézett könyörögve Cass Klausra, mire a férfi szórakozottan mosolyogva végigsimított az arcán.

- Ne aggódj, édesem, nem fog meghalni, csak megfizet néhány tettéért és megtanulja, hol a helye – mondta a lánynak, majd egy puszit nyomott az arcára és eltűnt.

Cass idegesen nézett a hibrid után és csak egy gondolat foglalkoztatta: vajon mit fog tenni Klaus?

2013. december 27., péntek

Boldog Karácsonyt!

Sziasztok!

Tudom, elkéstem már vele, de az utóbbi időben minden összejött és egyáltalán nem volt időm leülni a gép elé, ezért most szeretnék minden kedves olvasónak kellemes ünnepeket kívánni.

A 4. fejezettel alaposan elkéstem, amiért elnézést kérek, de voltak olyan dolgaim, ami miatt semmi időm nem maradt az írásra. Ezt a lemaradást még a héten igyekszem pótolni.

2013. december 10., kedd

Életjel

Sziasztok!

Tudom, hogy elég régen hoztam utoljára új részt, de az utóbbi időben elég sok dolgom volt, így nem maradt időm az írásra. A 4. fejezetet próbálom legkésőbb a hét végéig hozni, és ha minden jól megy, az 5. fejezet a jövő hét elején fel fog kerülni. Köszönöm az eddigi pipákat, a kritikákat pedig továbbra is szívesen veszem :)