Chapter 1

- Nem, apu, nem vagyok hajlandó tovább hallgatni az idióta szentbeszédeidet, elegem van belőlük! Szerintem elég nagy vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mit is csinálok, nem gondolod?! - csattan fel dühösen Cass, amikor az apja megint rátért a kedvenc témájára. - Elrángattál New Yorkból egy ostobaság miatt, most meg itt is teljesen irányítani akarod az életemet!

- Cass, értsd már meg, csak meg akarlak védeni, Klaus veszélyes és bántani fog téged. Megölte Jennát, Elenát és még ki tudja hány embert. Ő csak egy gonosz hibrid, semmi több. Nem akarom, hogy bajod essen - Ric megfogta a lánya kezét, hogy megnyugtassa, de nem sok sikerrel járt.

- Csak emlékeztetlek, hogy Damon Salvatore próbált megölni az első napomon és nem ő. Ő volt az, aki megvédett, ezt ne felejtsd el - a lány elhúzta a kezét és felkelt. - Holnap hosszú napom lesz, inkább megyek aludni - mondta, majd elindult a szobája felé, de Ric határozottan megállította.

- Ígérd meg, hogy nem mész többé a közelébe és nem fogom még egyszer felhozni ezt a témát. Tölts több időt a barátaiddal, hiányolnak téged.

A lánynál a barátai megemlítése kiverte a biztosítékot. Ők nem akartak vele lógni, mivel árulónak kezdték tartani amiért szóba állt Klausszal. De ugyan mi mást tehetett volna? A férfi megmentette az életét, nem kezdhetett vele bunkózni, hiszen tartozott neki. Azonban az állítólagos barátai ezt nem tudták megérteni, ezért inkább látványosan elkerülték, egyedül Caroline volt vele ugyanolyan, mint régen.

- Apa, ha eddig nem tűnt volna fel neked, ők nem hajlandóak szóba állni velem. Caroline az egyetlen, akire számíthatok, vele szoktam lenni és a többiek nem érdekelnek. Mindegyiküknek csak Elena számít, ő a kis szent és sérthetetlen, de senki nem látja, hogy mindenkit csak kihasznál és egy hisztis liba - mondta a lány dühösen, mire Ric elkomorult.

- Cassandra, Elena egyáltalán nem ilyen. Ő egy kedves lány, aki bármire képes a barátaiért... - kezdte védeni a hasonmást Ric, de Cass egyből belé fojtotta a szót.

- Nem vagyok kíváncsi arra, hogyan magasztalod a drága Elenát, egyszerűen hánynom kell tőle! - kiabálta hangosan a lány, majd eltolta az apját az útból és bement a szobájába, majd magára zárta az ajtót, nehogy Ric utána menjen. Mára már nagyon elege volt az apjából, nem tudta elviselni az Elena-imádatát.

A lány szélesre tárta az ablakot, majd kiült a párkányra. Teljes szívéből utálta Mystic Fallst, vissza szeretett volna menni New Yorkba, de tudta, hogy ez lehetetlen. Az apja valakitől megtudta, hogy egy vámpírral járt, amin teljesen kiakadt és ebbe a kisvárosba hozta. Az elején minden jól indult, sikerült beilleszkednie az iskolában is és megtalálta a legjobb barátnőjét Caroline Forbes személyében. Egyetlen dolog árnyékolta be a lány első napjait, mégpedig Damon Salvatore támadása.

* Fél évvel ezelőtt *

- Cassie, szerintem hívd fel Ricet, hogy vigyen haza, már késő van - mondta Caroline a lánynak, miközben kikísérte az ajtóig. - Nem szeretném, ha már az első napodon bajod esne.

- Ugyan, Car, tizenöt perc alatt otthon vagyok, semmi bajom nem lesz - válaszolta Cass nevetve. - Feleslegesen aggódsz értem, minden rendben lesz.

- Rendben, akkor majd holnap találkozunk a suliban és légy óvatos - ölelte meg újdonsült barátnőjét Caroline, majd annak távozása után becsukta az ajtót.

Cass úgy döntött, a rövidebb úton megy haza, bár akkor sötét kis utcákon kell végigmennie, de minél előbb otthon akart lenni és el szerette volna újságolni az apjának, hogy az első napja mégsem volt akkora katasztrófa, mint előtte gondolta. Az első pillanattól kezdve megtalálta a közös hangot Caroline-nal, akitől nagyon sok segítséget kapott. Ő mutatta be Elenának, Bonnie-nak és Stefannak, akik nagyon kedvesek voltak hozzá és igyekezték felkarolni az új lányt.

A lány úgy elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette az előtte megjelenő alakot, hanem egyenesen nekiment, mire meglepetten pillantott fel az előtte álló férfira.

- Sajnálom, nem figyeltem, nem akartalak fellökni - mondta Cass egy halvány mosoly kíséretében, majd kikerülte az ismeretlent és gyorsan továbbment. Rossz érzése volt az idegennel kapcsolatban és minél messzebb akart kerülni tőle, de az elkapta a karját és visszarántotta.

- Kislány, azért ne siess ennyire - mondta az illető széles vigyorral az arcán, majd a következő pillanatban a falhoz szorította a lányt. - Ne mozdulj, és ne sikíts - nézett mélyen a barna szemekbe, de legnagyobb meglepetésére a lány felsikított, mire a férfi dühösen befogta a száját.

Cass kétségbeesetten próbált szabadulni a szorításból, de a vámpír nem hagyta, hanem még erősebben préselte a falhoz.

- Esélyed sincs a menekülésre, drágám - suttogta a férfi a fülébe, miközben elhúzta a haját a nyakáról. - Ha nem küzdesz, nem fog fájni és gyorsan vége lesz, ígérem.

Csakhogy Casst nem olyan fából faragták, aki simán feladja és hagyja magát megölni. A lány elhatározta, hogy a végsőkig küzdeni fog, bár ő maga is tudta, hogy esélye sincs egy vámpírral szemben. Most kezdte átkozni magát, amiért nem engedte meg az apjának, hogy megtanítsa, hogyan kell elbánni egy vérszívóval, hiszen akkor lehet, hogy le tudta volna győzni. Cass teljes erőből beleharapott a férfi kezébe, mire az meglepetten elengedte és egy hatalmas pofont kevert le a lánynak.

- Még egy ilyen, és lassú, fájdalmas halálod lesz - mondta a férfi, majd hagyta, hogy előjöjjön a vámpír arca és a lány nyakába mélyesztette a fogait, majd szívni kezdte a finom vért. Cass próbált küzdeni, de a férfi simán lefogta és továbbra is a vérét itta. A lány egy idő után már szédülni kezdett a vérveszteségtől, a nyaka rettenetesen fájt és már kezdte feladni, amikor a vámpírt valaki lerántotta róla és a szemközti ház falának vágta.

- Ha ezt még egyszer megpróbálod, esküszöm, hogy megöllek, most tűnj innen - mondta az ismeretlen megmentő a támadónak, aki rögtön vámpírsebességgel elfutott a helyszínről. A lány eközben a földre rogyott és erőtlenül szorította még mindig vérző nyakára a kezét, miközben az ájulással küzdött.

A férfi letérdelt a lány mellé, majd a csuklójába harapott és a lány szája elé tartotta, mire az kérdőn nézett rá.

- Ha túl akarod élni ezt az incidenst, igyál. A vérem meggyógyít és semmi bajod nem lesz tőle - mosolygott bátorítóan a lányra, aki bólintott, majd a szájához húzta a vérző kezet és annyi vért ivott meg, hogy a sebe begyógyuljon. Ezután már sokkal erősebbnek érezte magát és a megmentőjére nézett.

- Köszönöm, hogy megvédtél és nem hagytál meghalni - mondta Cass hálás mosollyal az arcán, mire a férfi is elmosolyodott és felsegítette a lányt a földről.

- Menj haza és ne engedj be senkit a lakásba, világos? - nézett Cassre szigorúan. - És máskor ne mászkálj egyedül az utcán ilyen későn, mert nem biztos, hogy megint megmentelek - mondta gúnyos vigyorral az arcán, majd elindult az erdő felé vezető úton.

- Várj, még a nevedet sem tudom - szólt utána a lány sietve. Legalább az ismeretlen nevét tudni szerette volna, hiszen megmentette az életét. A férfi a sarkon visszafordult, majd ránézett.

- Klaus - mondta egy vigyor kíséretében, majd eltűnt a sötét éjszakában.

* Napjainkban *

Cass teljesen elmerült a gondolataiban és csak a mobilja csörgése térítette magához. Felkapta a telefont és megnézte, ki az, aki éjnek évadján fel meri hívni. Természetesen Caroline volt, aki biztos megtudott valami szaftos pletykát és most meg akarta osztani barátnőjével. A lány gyorsan felvette a telefont, majd beleszólt:

- Car, hajnali egy óra van, mit akarsz ilyen későn? - kérdezte a lány ingerülten, mivel Car pont elmélkedés közben zavarta meg, amit ki nem állhatott.

- Jaj, Cass, ne harapd már le a fejem - mondta Caroline nevetve. - Hallottam, ahogy anyu az egyik tanárral beszélgetett és holnap két új diák jön a suliba, akik ráadásul testvérek és mindketten a mi osztályunkba fognak kerülni. Ez az jelenti, hogy át kell szervezni a szalagavatót is, kell két plusz szék meg bele kell írni a nevüket a meghívókba is, még jó, hogy nem az utolsó héten jelentették be az érkezésüket...

- Caroline, szerintem... - de még végig sem tudta mondani, mert Car közbevágott.

- Semmi Caroline, drága barátnőm, szükségem van a segítségedre, egy csomó dolgot el kell intéznem és egyedül nem tudom. Holnap érted megyek suli előtt, fél 8-ra ott vagyok. Kifogást nem fogadok el, most aludj jól, szép álmokat - mondta Caroline, majd letette a telefont.

Cass ledobta a telefont az ágyára, majd leugrott a párkányról. Már csak egy hajcsár Caroline hiányzott az életéből, aki szinte halálra tudja dolgoztatni az embert. Nagyon szerette barátnőjét, de irányításmániáját és precizitását nehezen tudta tolerálni. Ő maga sosem szeretett szervezésben részt venni, erre Caroline egy ilyen feladatot fog majd a nyakába sózni. Nem akarta megbántani a lányt, hiszen ő az egyetlen, akire mostanában számíthatott, ezért úgy döntött, megteszi azt, amit Car kér tőle, bármennyire is nehezére esik.

Egy gyors zuhany után Cass fáradtan eldőlt az ágyán és szinte azonnal elaludt. Olyan mélyen aludt, hogy nem ébredt fel az ébresztőóra hangjára, csak akkor riadt fel, amikor Caroline dühösen lehúzta róla a takarót.

- Cass, könyörgöm, ne most játssz Csipkerózsikát, fél 8 múlt - dühöngött a lány. - Ha így folytatjuk, a szalagavató bál nem lesz tökéletes, pedig annak kell lennie, na, kelj már fel.

- Car, nem ezen a pár percen fog múlni életed legjobb bulijának a minősége - válaszolta Cass, majd felkelt és gyorsan felvett egy farmert meg egy pólót. - És szerintem a szervezést nem rám kellene bíznod, én béna vagyok az ilyenekben. Elena vagy Bonnie biztosan szívesen segíteni fog neked.

- Komolyan képes vagy kimaradni ebből? Cassie, szükségem van a segítségedre, kérlek - nézett Cassre boci szemekkel, mire a lány szemet forgatva bólintott. Caroline elégedetten nyugtázta győzelmét, majd kituszkolta a lányt a házból, majd mindketten beültek Car kocsijába.

- Kíváncsi vagyok az új tanulókra, nagyon remélem, hogy aranyosak és nem utálják a vámpírokat - törte meg útközben a csendet Caroline. - Minden rendben? Nagyon hallgatag vagy ma reggel.

- Persze, csak megint összevesztem apuval az este. Megint azzal jött, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem a többiektől, pedig ők közösítettek ki a semmiért.

- Hé, tudom, hogy igazságtalanok voltak, de abban igaza van Ricnek, hogy Klaus veszélyes és nem kellene bíznod benne, sőt messziről el kellene kerülnöd.

- Caroline, megmentette az életem, nem lehetek vele bunkó. Egyébként is Elena tehet arról, amit Klaus Mystic Fallsban művelt. Ha hallgatott volna Elijahra, akkor John nem halt volna meg. Amúgy meg Damon se egy szent, téged ölebnek használt, engem majdnem megölt, mégis mindenki elfelejti az összes bűnét csak azért, mert drága Elena néha szerelmes belé.

- Jó, hagyjuk az Elena-témát, nagyon jól tudod róla a véleményem és nem akarok összeveszni veled. Csak azt kérem, gondold át, amiket Ric és a többiek mondtak neked - zárta le a témát Caroline, majd kiszállt a kocsiból. Cassie is követte a példáját, majd a két barátnő együtt ment be az osztályterembe.

Az osztályban a két új diák éppen a többiekkel ismerkedett, háttal a két belépő lánynak. Elena rögtön kiszúrta őket és odalépett hozzájuk.

- Szia Car, gyere, bemutatlak az újaknak - mondta Carnek, mire a lány figyelmeztetően nézett rá. Elena rögtön megértette a célzást és kényszeredett mosollyal fordult Casshez. - Cassandra, természetesen te is jöhetsz, érdemes megismerni őket.

Amint Elena kiejtette a Cassandra szót, az új fiú a három lány felé fordult, mire Cass elsápadt és döbbenten nézett a srácra. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a fiú pont Mystic Fallsban kezd új életet és pont most bukkan fel, amikor már egész jól kiverte a fejéből.

- Hello Cassie, rég láttalak, nem is tudtam, hogy az apád pont ebbe a kisvárosba hozott New Yorkból - mondta a fiú meglepett vigyorral az arcán.

- Kol, te meg hogy kerülsz ide?! - kérdezte a lány szinte visítva, mire mindenki döbbenten fordult feléjük.