Chapter Three - Bloody Love

Sziasztok!

Itt is van a Bloody Love harmadik fejezete, elnézést kérek a késésért azoktól, akik olvassák a történetet. Nagyon örülnék véleményeknek, pipáknak, hogy kinek hogy tetszik a történet. Veronikának köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek.

Másnap reggel majdnem elkéstem a suliból, csak az utolsó pillanatban estem be az első órámra. Hiába, a korán kelés sosem volt az erősségem, hiszen éjszaka nem tudtam nyugodtan aludni. Ez volt a félvámpír lét egyik hátránya, sokkal aktívabb voltam éjszaka, mint napközben. Lehuppantam a helyemre Jason mellé, aki vigyorogva fogadott.

- Már megint Csipkerózsikát játszottál? - kérdezte nevetve, mire morcosan az oldalába könyököltem. - Jó, még nem találtad meg a herceged, így kicsit nehéz lenne hercegnőnek lenned.

- Jason, befognád végre a szádat? Még csak egy kávét ittam, nincs erőm a hülyeségeidet hallgatni - morogtam halkan. Ő is pontosan tudta, hogy mennyire antiszociális vagyok reggelente, ezen már meg sem sértődött.

- Oké, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit - válaszolta vigyorogva. - Majd szólj, ha felébredtél és olyan állapotban vagy, hogy képes vagy beszélgetésre.

Már felé fordultam, hogy itt és most megverem, amikor kinyílt a terem ajtaja és belépett rajta az angol tanárunk, Mr. Nixon egy ismeretlen diákkal. Jasonnel rögtön összenéztünk, mivel mindketten éreztük, az új diák nem éppen ember.

- Jó reggelt mindenkinek, szeretném bemutatni az új csoporttársatokat, Alekszej Zubcovot, aki nemrég költözött a családjával a környékre Oroszországból. Szeretném, ha segítenétek neki a beilleszkedésben, és mutassátok meg neki, melyik tantárgyból hol tartunk pontosan - mondta a tanár, miközben Alekszej leült az egyetlen üres helyre Lilly mellé.

Jason meglepetten nézett rám. Egyikünk sem tudta elképzelni, mi oka lehet egy vámpírnak iskolába járni, bár nekem volt pár sejtésem. Vagy Tyler emberei közül az egyik akar így elkapni, vagy Daniel embere tart így szemmel. Valahogy az utóbbit szívesebben fogadtam volna, de okvetlenül ki kellett derítenem, ki ez a vámpír.

Egész órán nem figyeltem Mr. Nixon szavaira, inkább azon töprengtem, hogyan tudnám kiszedni Alekszejből, hogy mit is akar valójában. Pont oldalt ült nekem, így jobban meg tudtam nézni, bár igyekeztem nem nagyon bámulni. Barna haja és kék szemei voltak, természetesen ő is nagyon jóképű volt. Mikor rám pillantott, féloldalas mosolyra húzta a száját és alig észrevehetően biccentett egyet. Gyorsan elfordítottam a fejem, mire halkan nevetett. Ezután igyekeztem levegőnek nézni és nem törődni vele, óra után szó nélkül el szerettem volna menni mellette, de megfogta a karom és visszatartott.

- Mr. Nixon azt mondta, hogy te vagy az egyetlen, akivel minden órám közös, ezért veled kellene mennem addig, amíg meg nem tanulom, mit hol is találok pontosan - mondta mosolyogva, majd közelebb húzott magához. - Dan üzeni, hogy ne csinálj hülyeséget - suttogta a fülembe.

Na, legalább megtudtam, hogy Daniel embere és nem Tyler valamelyik cimborája akar így a közelembe férkőzni. Ettől egyrészt megkönnyebbültem, másrészt viszont nagyon dühös lettem az idióta vérszívóra. Hogy a fenébe is gondolja, hogy az osztálytársamnak álcáz valakit csak azért, hogy engem figyeljen? Arról volt szó, hogy távolról vigyáz rám, nem pedig beleavatkozik az életembe. Csak kerüljön a szemem elé, akkor megmondom neki a magamét - gondoltam magamban.

- Persze, szívesen segítek mindenben, bár kétlem, hogy én lennék erre a legmegfelelőbb személy - válaszoltam, majd elhúzódtam tőle. Nem a közelsége, hanem a belőle áradó energia zavart. Ő sem éppen újszülött vámpír volt, hanem egy jó erős vérszopó, aki ellen nem sok esélyem lett volna, ha harcra került volna a sor.

- Szerintem meg pont te vagy az, na menjünk kémiára, mielőtt még elkésünk. - Széles vigyorral az arcán indult el az ajtó felé, én pedig kénytelen voltam vele tartani. Jasonnel nem voltunk együtt kémián, így ő kelletlenül ott maradt, de fenyegetően nézett a vámpírra, mire jeleztem neki, hogy semmi gond, meg fogom oldani a helyzetet. Egyáltalán nem hiányzott volna egy verekedés Alekszej és Jason között, mindketten elég komolyan megsérülhettek volna. Mondjuk Alekszejért annyira nem aggódtam, de Jason a legjobb barátom volt, nem akartam, hogy baja essen.

Már az ajtónál jártunk, amikor az kicsapódott és az iskola királynője, Charlotte viharzott be hűséges talpnyalói körében. Kölcsönösen utáltuk egymást, neki is köszönhettem, hogy az iskolában nem tudtam összebarátkozni senkivel. Engem félrelökött az útjából, majd megállt a terem közepén és fennhangon magyarázni kezdett.

- Jaj, lányok, ti is láttátok, hogy hogy nézett rám Mr. Evans új segédje? Annyira jól néz ki és az a brit akcentus mindent visz - áradozott hangosan a matek tanárunk új segítőjéről. - Még ma odaadom neki a meghívót a hétvégi medencés partyra, muszáj eljönnie.

Nekem itt lett elegem Charlotte mondandójából, inkább kimentem a teremből, Alekszej pedig velem jött. Mr. Evans mindig szokott segédekkel dolgozni, hiszen ő tanította a matekot, a fizikát és a kémiát az iskola nagy részének, de sosem fiatal férfiakat alkalmazott. Fogalmam sem volt, mi üthetett ebbe a maradi, konzervatív tanárba, hogy ilyesmire vetemedett, pluszban Charlotte máris kivetette az újoncra a hálóját. Szegény srác nem is tudja, micsoda hárpia szeretné megszerezni őt magának...

A terembe érve rögtön leültem a helyemre az első padba, Alekszej meg a mellettem lévő székre telepedett. Ez az óra volt az egyetlen, ahol első padban ültem, hiszen imádtam a kémiát, ezzel a tantárggyal szerettem volna továbbtanulni. A többiek utálták az első padot, mert Mr. Evans mindig az ott ülőket pécézte ki, ám most Charlotte céltudatosan elindult a padom felé.

- Dawson, ülj hátra az én helyemre, én akarok az első padban ülni - mondta dölyfösen, majd két talpnyalójával megállt előttem. Alekszej érdeklődve figyelte a helyzetet, biztosan kíváncsi volt, hogy fogok erre reagálni.

- Bocs, McCord, de ez az én helyem és nem megyek innen sehova. Te úgysem tudod, miről beszél a tanár, akkor minek ülnél ide? - Szándékosan a vezetéknevén szólítottam, amit ki nem állhatott. Régebben mindig ráhagytam, ha akart valamit, de ezt most nem fogom engedni.

- Hallottátok ezt? - nézett döbbenten a barátnőire. - Ez a kis söpredék hozzám mert szólni, sőt ellenkezett velem. Drága Catrina, addig ülj el innen, amíg szépen mondom, különben még jobban pokollá teszem az életed.

A fenyegetés és a hangsúly miatt legszívesebben a torkának ugrottam volna, de nem tettem. Nem sok esélye lett volna egy félvámpír ellen még akkor sem, ha mindkét barátnője segít neki, azonban nem akartam balhét Mr. Evans órája előtt. Ő volt az egyetlen tanár, aki kedves és segítőkész volt velem, nem érdemelt volna meg egy verekedést.

- Tudod, Charlotte, lehet, mások rettegnek tőled, de én nem. Így is eléggé pokollá tetted az életem eddig, ettől már rosszabb úgysem lehet. Majd kérd meg Mr. Evanst, hogy ültessen az első padba, bár kétlem, hogy egy ilyen ostoba libával szeretne órán társalogni - mondtam gúnyosan mosolyogva, mire Alekszej elismerően nézett rám. Biztos azt hitte, itt vér fog folyni, de sikerült valamennyire nyugodtnak maradnom.

- Hát igen, cicám, senki nem szereti a buta nőket. Most pedig húzz a helyedre, de ha nem találnál oda, szívesen adok egy GPS-t, talán azzal sikerülni fog - vetette oda Alekszej Charlotte-nak, aki meg sem tudott szólalni. Még sosem fordult elő vele, hogy szembeszálltak vele, főleg nem mások szeme láttára. Rájött, itt veszített és sápítozva ment a hátsó padokhoz a barátnőivel.

- Kösz, hogy segítettél befogni a száját, már elég nehezen viseltem a dumáját - mondtam Alexnek. Kissé még mindig fel voltam dúlva, nagyon igyekeznem kellett, hogy ne váltson át a szemem zöldbe. Ezt ő is látta, ezért elővett egy üdítős üveget és a kezembe nyomta.

- Igyál pár kortyot, attól könnyebben tudsz uralkodni magadon - mondta olyan halkan, hogy csak én hallhattam. - Amúgy szívesen segítek neked elhallgattatni ezt a kiscsajt, nagyon idegesítő a viselkedése. Csak két szárny hiányzik a hátáról és tökéletes liba lenne belőle.

- A számból vetted ki a szót - válaszoltam nevetve, majd meghúztam az üveget. Vodka volt benne, pár korty után már tényleg sokkal jobban éreztem magam. Kezdtem érteni, miért alkoholista minden vámpír, hiszen ez segít kordában tartani az érzéseket és a vérszomjat is.

Éppen az utolsó kortyot akartam lenyelni, amikor kinyílt a terem ajtaja és bejött rajta Mr. Evans az új segédjével, aki nagyon ismerős volt. Mikor jobban megnéztem, úgy ledöbbentem, hogy sikerült félrenyelnem, mire köhögési rohamot kaptam. Alekszej rögtön ütögetni kezdte a hátamat, hogy meg ne fulladjak, a segéd meg csak vigyorogva nézett rám. Daniel volt az, róla áradozott Charlotte a szünetben. Szuper, a legnagyobb ellenségem meg akarja szerezni a vámpír kiképzőmet, már csak ez hiányzott. Gyorsan elnézést kértem Mr. Evanstól és kimentem a mosdóba, mert rendezni akartam a gondolataimat és persze nem akartam bűzleni a vodkától.

Éppen megmostam és megtöröltem az arcom, amikor valaki elkapta a derekam és maga felé pördített. Ijedtemben felsikoltottam, de Daniel gyorsan befogta a számat, mielőtt egyetlen hang is elhagyhatta volna.

- Hello, Cicuska, Mr. Evans megkért, hogy nézzem meg, jól vagy-e, én pedig szívesen hajtottam végre ezt a feladatot - mondta a szokásos vigyorral az arcán. - Ahogy látom, kicsit meglepődtél a felbukkanásomon az iskoládban, amit megértek, de szemmel akartalak tartani.

Hirtelen behúztam neki egyet, amin annyira meglepődött, hogy nem is állított meg. Minden erőmet beleadtam ebbe az ütésbe, hiszen megérdemelte, úgy furakodott bele az életembe, ahogy nagyon nem kellett volna.

- Szemmel akarsz tartani? Rendben, az nem zavar, ha távolról figyelsz, de ne merj még jobban belefolyni az életembe! A haverod az osztálytársam lesz, te meg a kedvenc tanárom segédje, normális vagy?! Arról volt szó, hogy távolról figyel valaki, nem pedig a nyomomban lesz a nap huszonnégy órájában! - Olyan dühös voltam rá, hogy meg tudtam volna fojtani. A szemem már biztosan zölden izzott, amit észrevett, mert gyorsan az oldalamhoz szorította a kezeimet meg a mosdóhoz préselt. Vigyázott, hogy ne okozzon fájdalmat, csak annyira tartott, hogy ne tudjak szabadulni.

- Cicuska, higgadj le, semmi rosszat nem akarok, csak meg szeretnélek védeni. Tyler emberei nagyon keresik a gyilkost, ha megtalálnak téged, meg fognak ölni, amit egyikünk se szeretne - suttogta a fülembe. Most először vettem észre a beszédén a brit akcentust, és sajnos igazat kellett adnom Charlotte-nak, tényleg szexi volt. A hangja valamiért nyugtatóan hatott rám, sikerült szépen lassan lehiggadnom, bár még mindig meg akartam fojtani, csak nem annyira, mint az előbb.

- Jó, megértem az álláspontod, de akkor sem csinálhattad volna ezt a beleegyezésem nélkül. Nem egy tárgy vagyok, amit beteszel a vitrinbe, ha úgy tartja kedved. Most pedig engedj el, vissza szeretnék menni órára, mielőtt Mr. Evans keresni kezdene - mondtam neki hidegen, mire elfojtott egy vigyort és még jobban a mosdóhoz szorított. A közelsége zavarba hozott, az egyik részem szabadulni akart, míg a másik egyáltalán nem. Jézusom, mi történik velem?

- Tényleg menni akarsz? Ha igen, mondd ki még egyszer. - Még mindig a fülembe suttogott, majd egy puszit nyomott az arcomra. A pulzusom egyből felgyorsult, a szívem a torkomban dobogott, amit ő is hallott. - Ezt vegyem nemnek, Cicuska?

Hirtelen elengedte a kezeim, ezután az egyik karjával átfogta a derekam és még szorosabban magához húzott, a másik kezével pedig felemelte az állam. Még akkor sem tudtam volna megmozdulni, ha akartam volna, csak a tekintetemmel könyörögtem neki, hogy engedjen el, de ő nem törődött ezzel. A szeme halványzölden felizzott és egyre közelebb hajolt hozzám, én pedig nem tettem ellene semmit. Az ajka már majdnem az enyémhez ért, amikor szerencsémre kicsapódott a mosdó ajtaja és Alekszej lépett be rajta.

- Dan, van egy kis gond. Mennünk kell, de gyorsan.